Egy bukaresti sajtófigyelő ügynökség összeállítása szerint Victor Ponta miniszterelnök augusztusban 260 percet töltött román televíziók stúdióiban.
2013. szeptember 22., 19:522013. szeptember 22., 19:52
2013. szeptember 22., 20:012013. szeptember 22., 20:01
A kép azonban még így sem teljes, mivel a felmérés csak az öt legnézettebb hírcsatornában való szereplést vette górcső alá, ugyanakkor azt sem szabad elfeledni, hogy a múlt hónapban a kormányfő több mint egy hétig Miamiban töltötte pihenőszabadságát. A PSD elnökénél mediatizáltabb politikusnak Corneliu Vadim Tudor számít a román politikai palettán, a Nagy Románia Párt éléről megpuccsolt európai parlamenti képviselőt augusztusban összesen 341 perc erejéig látták vendégül a tévéstúdiók. Ez a statisztika a bukaresti kormány vezetőjének tevékenységéről, valamint a központi román média színvonaláról egyaránt hiteles bizonyítvánnyal szolgál. A bukaresti televíziók többségének – tisztelet a kevés kivételnek – szakmai mércéjéről sok mindent elárul, hogy C. V. Tudor minden témában házi szakértőnek számít, legyen szó a kisebbségi (különösen a romániai magyar) kérdésről, a kóbor kutyák helyzetéről vagy a verespataki bányaprojektről. Hasonlóképpen nevetséges ugyanakkor, ahogyan a kormányfő rátelepszik a központi médiára, ahol gyakorlatilag még a csapból is Victor Ponta folyik. Megkockáztatható, hogy Észak-Koreán vagy Kínán kívül nincs még olyan ország a földkerekségen, amelynek valamelyik közméltósága annyit szerepel stúdiókban vagy a mikrofonok gyűrűje előtt, mint Románia miniszterelnöke. Miközben igazi showmanként adja elő kormánya terveit, sajtómegjelenései általában nem térnek ki a be nem váltott korábbi ígéretekre. De a polgárok rendszerint az igazán lényeges kérdésekről sem kapnak tájékoztatást az ilyen alkalmakkor: a kormány hatáskörébe tartozó autópályaépítések, az adóemelések, a munkahelyteremtés ügye általában homályba vész. Hiszen ezeket a szerepléseket Ponta inkább a politikai ellenfelei, mindenek előtt a Traian Băsescu elleni támadásokra használja ki előszeretettel, az ilyesmit ugyanis nehéz számon kérni a választásokon. A médiában való megjelenés túlsúlya ideiglenesen magával hozza ugyan a népszerűség emelkedését, a választók azonban végül a munkája, és nem a szónoki kvalitásai alapján fogják kiértékelni egy kormányfő teljesítményét.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
szóljon hozzá!