Az európai alapértékekkel és a kontinens országai közül elsőként általa szentesített Schengeni Egyezménnyel megy szembe Franciaország, amikor akadályt gördít Romániának a belső határellenőrzés nélküli övezethez történő csatlakozása elé.
2013. szeptember 30., 19:472013. szeptember 30., 19:47
Nem árt emlékeztetni, hogy közel harminc évvel ezelőtt a luxemburgi Schengen város mellett az Európai Gazdasági Közösség tíz tagjából öt – a Benelux államok, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság – megállapodott a közös határaikon való ellenőrzés fokozatos megszüntetéséről. Az 1985-ben megkötött egyezményhez azóta további 17 EU-tagállam és három társult ország is csatlakozott, így jelenleg mintegy 400 millió európai polgár élvezi a személyek valódi mozgásszabadságának feltételeit. Kivéve a román és bolgár állampolgárokat. Hiába mondta ki ugyanis a két országról még 2011 nyarán a tagállamok a bel- és igazságügyi tanácsának elnöksége, hogy megfelelően felkészült a schengeni vívmányok teljes körű alkalmazására, a technikai feltételek nem elegendőek, a bővítéshez politikai döntés is szükséges. Márpedig akárcsak korábban más nyugat-európai államok, ezúttal Franciaország is politikai megfontolásból tesz keresztbe Romániának és Bulgáriának. Ráadásul teljesen mondvacsinált okok miatt, hiszen a francia politikusok által hol burkoltan, hol nyíltan felhánytorgatott „cigányinvázió” nem a két ország Schengen-tagságán múlik, elvégre a romániai és bulgáriai romák jelentős része hazája tagságától függetlenül bejutott a schengeni övezetbe. Ezt nagyon jól tudják Párizsban is, csakhogy a jövő tavasszal rendezendő helyhatósági választások közeledtével a francia baloldal nem meri felvállalni a bővítés jóváhagyásának kockázatát, inkább az ottani közrend és a társadalmi nyugalom megteremtőjének szerepében tetszeleg választói előtt. De ugyanígy történt, amikor a Nicolas Sarkozy vezette jobboldal volt hatalmon. Párizs akkor is, most is azt üzente: az EU-nak nevezett politikai klubban a nagyhatalmak bármit megtehetnek a „perifériával”. Holott valamennyien tisztában vannak vele, hogy ezáltal nem fogják elejét venni a kelet-európai cigányok beáramlásának, az illegális táborok kialakításának, sőt az érintett országokat sem sarkallja hatékonyabb romaintegrációs stratégia gyakorlatba ültetésére.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!