Rátapintott a lényegre Ioan Selejan, Hargita és Kovászna megye ortodox püspöke, amikor azt mondta: ahhoz, hogy a román közösségben sikerüljön szétoszlatni az autonómiával kapcsolatos félelmeket, párbeszédre van szükség.
2014. március 27., 21:002014. március 27., 21:00
Rögtön hozzátennénk azonban, hogy a párbeszédhez két fél szükséges, márpedig hivatalos román részről – mind országos, mind helyi szinten – eddig merev elutasításba ütközött az érdemi vita a magyar közösség autonómiaigényéről. És gyorsan tegyük hozzá: a magát civilnek mondó szféra román képviselői sem szoktak az asztal körül tolakodni, hogy érdemben beszélgessenek az autonómiáról.
Persze a magyar félnek is van tennivalója az ügyben, nem is kevés. A Székelyföldön, ahol a legesélyesebb és legreálisabb a területi autonómia, elengedhetetlen lenne a helyi román közösség folyamatos, román nyelvű tájékoztatása arról, pontosan miről is szól az önrendelkezés, és abból mit nyernének – nemzetiségtől függetlenül – az ott élők.
A gazdasági és közigazgatási kérdések mellett kiemelt figyelmet kell szentelni annak, hogy a románok még véletlenül se érezzék úgy: bármilyen hátrány érheti őket amiatt, mert kisebbségben élnek a régióban. Hogy a román nyelv nem minősülhet másodrendűnek, hogy minden polgár teljesen egyenlően használhatja anyanyelvét mindenhol, és mindenki egyformán hozzájuthat az anyanyelvi oktatáshoz. Hogy szó sincs elszakadási törekvésekről, hiszen ez egy, az ország közepén található régió részéről eleve abszurd lenne. Ezáltal akár példát is lehetne statuálni Bukarest számára: így bánik egy adott területen a többség az ott élő kisebbséggel.
A másik oldalról viszont szükséges a fogékonyság mindennek az érdemi megvitatására. És persze arra, hogy a román állami intézmények és az egyházak román illetékesei közül senki se azzal a tudattal tevékenykedjen a Székelyföldön (és sehol máshol a magyarlakta vidékeken), hogy a románok számára meghódítandó területen vannak, ahol küldetésük a román elem számának növelése. Hogy magukat civilnek, kulturálisnak hazudó szervezetek ne provokáljanak, és ne uszítsanak a magyarok ellen. Enélkül ugyanis reménytelen a párbeszédet szorgalmazni, fölösleges annak hiányára hivatkozni. És képmutató is.
Lőhetsz 50 gólt a Real Madridban, erdélyiként mégsem lehetsz magyar válogatott, csak ha előbb leigazol az Albertirsa?! Corbu Marius román válogatottsága csak a jéghegy csúcsa.
A biztonság nem magától értetődő és nem is adják ingyen: ezzel szembesül most Románia, amely a jelek szerint ha nem is boldogan, de készségesen hajlandó „védelmi pénzt” fizetni azért, hogy nyugodtan alhasson az orosz medve közelségében.
A felvidéki magyarság megtapasztalta, milyen következményekkel járhat, ha a közigazgatási határokat a nemzetiségi viszonyok figyelmen kívül hagyásával rajzolják át. Romániában most a felvidékinél is nagyobb veszély körvonalazódik.
Van az erdélyi magyar sajtónak (is) egy szelete, amelyik előszeretettel állítja magáról, hogy független, ezt a státust önmeghatározásként használja, ami értelmezése szerint automatikusan maga után vonja a szakmaiság és az igazmondás nonpluszultráját.
A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) rekordgyorsasággal találta meg, milyen, az ország polgárainak jóléte szempontjából fontos témában rontson neki az újonnan beiktatott Niculescu–PSD-kormánynak. És ez mi más is lehetne, mint egy jó kis magyar ügy?
Bukarestben újra elővették a vonalzókat és az Excel-táblázatokat, hogy átrajzolják Románia közigazgatási térképét. A magyar érdekképviselet a dán modellel példálózik és helyi népszavazásokat vet fel.
Fél füllel hallgatom a híreket. Fél évnyi kormányválság után beiktatták az új miniszterelnököt és minisztereit, akik ígéreteket tettek, hogy ők aztán megmutatják a tutit. Vége a nyomorúságnak csodálatos országunkban, közeledünk a Kánaánhoz.
Luca Niculescu kormányának megalakulása nyomán jelenleg annyi jelenthető ki pozitívumként, hogy az ország élén végre teljes jogkörű kormány áll – ám a politikai bizonytalanság ettől még nem lett sokkal kisebb.
Állva utaznak a kolozsvári buszon. Kora délelőtti forgalom. Ülőhelyek akadnának, de a két srác áll.
Szinte mindegy, kit kérdez az ember arról, hogyan boldogul a munkahelyén, mert mindenhonnan ugyanazt a választ kapja: kevesebb a forgalom, kevesebb a szerződés, kevesebb az ügyfél, és akik még megmaradtak, azok is jóval kevesebbet vásárolnak.
szóljon hozzá!