
Valami van, de nem az igazi – így jellemezhető az a közigazgatás átszervezésére vonatkozó tervezet, amelyet sajtóértesülések szerint a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) dolgozott ki a hétvégén.
2013. szeptember 01., 18:452013. szeptember 01., 18:45
2013. szeptember 01., 19:092013. szeptember 01., 19:09
Mert igaz ugyan, hogy a jelenlegi nyolc fejlesztési régió helyett tízzel számol, de érdemben nem sokkal jobb, mint ha az eredeti terveknek megfelelően a nyolc fejlesztési régió kapna közigazgatási hatásköröket.
Az új tervezet már csak azért is bírálandó, mert nem következetes. Az, hogy a PSD javaslata szerint önálló dobrudzsai régió jönne létre, örvendetes, éppen ezért érthetetlen, hogy miért kellene egyben hagyni a partiumi megyéket Kolozzsal és Beszterce-Naszóddal összezáró Északnyugati régiót, amely túl nagy, és sem a földrajzi, sem a gazdasági, sem a történelmi, sem a kulturális hagyományokat nem veszi figyelembe.
Nem sokkal kerülne jobb helyzetbe a Székelyföld se, ha valóban a szociáldemokraták által most javasolt felosztás valósulna meg. Igaz ugyan, hogy a három székely megyét nem választanák el egymástól, és „megszabadulnának\" Fehér és Szeben megyétől, de – Dobrudzsával ellentétben – nem alkothatnának önálló régiót, ugyanakkor az, hogy Brassóval kerülnének egy közigazgatási egységbe, továbbra is akadálya lehet a székelyföldi térség fejlődésének. Brassó ugyanis már ma is elszívja a térségbe irányuló erőforrások jelentős részét, és ez még inkább így lenne, ha régiószékhelyi minőségben kerülne Hargita, Kovászna és Maros megye fölé.
A mostani tervezetben foglalt módosítások kapcsán látható, hogy azokat nem az új régiók hatékony működésének biztosítása motiválta, hanem a politikai érdekek. Az önálló, Konstanca központú Dobrudzsa régió a PSD helyi kiskirálya, Radu Mazăre konstancai polgármester számára lenne saját „játszótér\", míg a Közép-régiót azért kellene fölosztani, hogy a PSD-vel koalícióban kormányzó Nemzeti Liberális Pártba nemrég beiratkozott nagyszebeni polgármester, Klaus Johannis is elégedett legyen, hogy városa régióközpont, ő pedig esetleg „régióelnök\" lehet.
Mindezek fényében elmondható, hogy a PSD-s javaslat – főleg magyar szempontból – érdemi változást nem hoz, a történelmi régiók kialakításának lehetőségét diszkriminatívan alkalmazza, ezért elfogadhatatlan.
Furcsa kétarcúságról tett tanúbizonyságot Nicușor Dan: először a normalitás ritka megnyilvánulásaként beismerte, hogy Románia még mindig korrupt – hogy aztán ugyanaznap a hagymázas nemzeti mitológia jegyében egy potenciális háborús bűnöst tüntessen ki.
Drámai ellentmondást kell feldolgozniuk az ukránoknak: miközben úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerülhet a fegyverszünet, azzal is meg kell barátkozniuk, hogy annak áraként biztosan le kell mondaniuk a korábbi területeik egy részéről.
Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.
Focidrukkernek lenni nem feltétlenül és nem csupán a játék szeretetét, a gólért való rajongást jelenti.
Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.
Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.
Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.
Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.
Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.
Nincs miért szépíteni: az alkotmánybíróság ítéletével, amellyel megsemmisítette a bírák és ügyészek különleges nyugdíjait módosító törvényt, tovább erodálta a román jogállamisági intézményekbe vetett, még meglévő bizalmat.
szóljon hozzá!