Nem az igazi

Mert igaz ugyan, hogy a jelenlegi nyolc fejlesztési régió helyett tízzel számol, de érdemben nem sokkal jobb, mint ha az eredeti terveknek megfelelően a nyolc fejlesztési régió kapna közigazgatási hatásköröket.

Az új tervezet már csak azért is bírálandó, mert nem következetes. Az, hogy a PSD javaslata szerint önálló dobrudzsai régió jönne létre, örvendetes, éppen ezért érthetetlen, hogy miért kellene egyben hagyni a partiumi megyéket Kolozzsal és Beszterce-Naszóddal összezáró Északnyugati régiót, amely túl nagy, és sem a földrajzi, sem a gazdasági, sem a történelmi, sem a kulturális hagyományokat nem veszi figyelembe.

Nem sokkal kerülne jobb helyzetbe a Székelyföld se, ha valóban a szociáldemokraták által most javasolt felosztás valósulna meg. Igaz ugyan, hogy a három székely megyét nem választanák el egymástól, és „megszabadulnának\" Fehér és Szeben megyétől, de – Dobrudzsával ellentétben – nem alkothatnának önálló régiót, ugyanakkor az, hogy Brassóval kerülnének egy közigazgatási egységbe, továbbra is akadálya lehet a székelyföldi térség fejlődésének. Brassó ugyanis már ma is elszívja a térségbe irányuló erőforrások jelentős részét, és ez még inkább így lenne, ha régiószékhelyi minőségben kerülne Hargita, Kovászna és Maros megye fölé.

A mostani tervezetben foglalt módosítások kapcsán látható, hogy azokat nem az új régiók hatékony működésének biztosítása motiválta, hanem a politikai érdekek. Az önálló, Konstanca központú Dobrudzsa régió a PSD helyi kiskirálya, Radu Mazăre konstancai polgármester számára lenne saját „játszótér\", míg a Közép-régiót azért kellene fölosztani, hogy a PSD-vel koalícióban kormányzó Nemzeti Liberális Pártba nemrég beiratkozott nagyszebeni polgármester, Klaus Johannis is elégedett legyen, hogy városa régióközpont, ő pedig esetleg „régióelnök\" lehet.

Mindezek fényében elmondható, hogy a PSD-s javaslat – főleg magyar szempontból – érdemi változást nem hoz, a történelmi régiók kialakításának lehetőségét diszkriminatívan alkalmazza, ezért elfogadhatatlan.