Bár anno hittanórán még azt tanították, hogy a kereszténység a szeretetre épül, a román ortodox egyház Hargita és Kovászna megyéért felelős püspöksége a szeretet helyett ismét csak a konfliktus magvait veti.
2013. június 27., 22:412013. június 27., 22:41
A bizánci rítusú egyház székelyföldi helytartói a hét elején jelentették be, hogy két kilométernyi szövetet vásároltak, amelyből román nemzeti zászlókat készítenek, hogy szétosszák őket a két megye területén élő románok között. Azon boldog kedvezményezetteket pedig, akiknek jut az apácák által varrt, majd szabályszerűen megáldott trikolórokból, arra kérik, hogy büszkén tűzzék ki őket az állami és egyházi ünnepeken.
Bár önmagában a gesztus akár ártalmatlan is lehetne, hiszen a nemzeti jelképek tisztelete üdvös dolog, az előzményeket tekintve nehéz nem arra gondolni, hogy a kezdeményezés nem a békés egymás mellett élést szolgálja a Székelyföldön élő többségi magyarok és a román kisebbség között.
ászlóbotrányból ugyanis az elmúlt fél esztendőben jócskán akadt, pedig a normális, konfliktusmentes együttélést óhajtó többség részéről biztosan nem volt rá igény. Először ott volt a székelyzászló-ügy, amikor a román hatóságok, elterelendő a figyelmet a fontosabb gazdasági és politikai ügyekről, hajtóvadászatot indítottak a magyar jelkép ellen. Aztán következett a tettének következményeit föl nem fogó, de magyarellenes gyűlölettel már zsenge korában beoltott kovásznai iskolás lány esete, aki úgy gondolta, attól lesz menő, ha épp március 15-én provokálja magyar iskolatársait egy román nemzeti színű homlokpánttal.
Ilyen előzmények után a székelyföldi ortodox püspökség akciója nehezen nevezhető jámbor cselekedetnek. Mert egyrészt meggyőződésünk, hogy a magyarokhoz hasonlóan nehéz körülmények között élő románoknak pont nem egy zászló hiányzott a jóléthez és a boldogsághoz. Másrészt meg igaz ugyan, hogy a Székelyföldön sok helyen lóg a székely zászló, de éppen azért, mert ostoba, aljas támadást indítottak ellene. Ha békén hagyják, sokan, akik dacból kifüggesztették, azt sem tudnák, hogy létezik. Most, hogy az ügy lecsengeni látszik, egyházi vonalon próbálják tovább szítani a jelképháborút, mintha bizony a román szimbólumot bármilyen veszély fenyegetné. Holott épp azok járatják le, akik most ájtatoskodva, áldást osztogatva kilométerben mérik a hazafiságot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.
Kedvenc és gyűlölt politikusaink egyaránt hősiesen megvédték a nagyi lekvárját: rettenthetetlenül, még az adócsalóknak járó hivatali megbélyegzést is bátran felvállalva, jól kifotózkodták magukat a család ízléses éléskamrájában.
A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.
Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.
Nem könnyű Ukrajna EU-csatlakozásának realitását mérlegelni, hiszen a kérdést azon objektív mutatókon túlmenően, hogy politikailag és gazdaságilag mennyire felkészült az ország, a háború mellett magyar–ukrán konfliktus is beárnyékolja.
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.
Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!