Talán nem tűnünk nagyon rosszindulatúnak, ha megállapítjuk: az, hogy az RMDSZ hirtelen egy, a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezettel állt elő, nagymértékben annak tudható be, hogy tavasszal európai parlamenti választások lesznek, és az azon elérendő jó eredmény érdekében a szövetségnek valamilyen érdeminek tűnő cselekedettel kell fölhívnia magára a választópolgárok figyelmét.
2013. november 11., 18:222013. november 11., 18:22
A tervezet időzítése emellett vélhetően annak is a következménye, hogy az RMDSZ lépéskényszerbe került, mivel az autonómiaküzdelem terén elvesztette a kezdeményező szerepet, lévén, hogy az utóbbi idők legnagyszabásúbb autonómia-megmozdulása a Székely Nemzeti Tanács nevéhez fűződik. A szövetség viszont az automómiatörvény-tervezettel ismét magához ragadta a kezdeményezést, és ismét ő tematizálja a közbeszédet.
A törvény elfogadásának persze minimálisak az esélyei, a román parlamenti többség valószínűleg elutasítja majd. Addig is azonban jó lehetőséget nyújt a szereplésre, és a szövetség a média nyilvánossága előtt az autonómiaküzdelem élharcosaként tetszeleghet.
Persze maga az alapötlet jól hangzik, hiszen a dél-tiroli német autonómia valóban alkalmas arra, hogy mintául szolgáljon a romániai magyar közösség önrendelkezési törekvései számára. Ugyanakkor ahhoz, hogy a tervezet valóban hiteles legyen, és ne csupán kampányakciónak tűnjön, a lehető legszélesebb körű társadalmi egyeztetésre lenne szükség, amiből – tetszik vagy sem – az RMDSZ politikai riválisait sem kellene kihagyni, mert így lehet a projekthez megnyerni a teljes magyar közösség támogatását.
Más kérdés ugyanakkor, hogy miért csak a Székelyföld autonómiájára koncentrálnak. A partiumi tömb- és a közép-erdélyi szórványmagyarság ügye elsikkadni látszik, még akkor is, ha amúgy valóban a Székelyföld kapcsán a legegyszerűbb egy ilyen tervezet kidolgozása, lévén hogy egy jól behatárolható területen, tömbben és jelentős többségben élő közösségről van szó. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a Székelyföldön kívül élő magyar közösségek kulturális – és adott esetben akár területi – autonómiájának ügye háttérbe szorul. Egy alapos, átfogó autonómiatörvény-tervezetből ezek sem maradhatnak ki.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
A várakozásoknak megfelelően túlélte ugyan a bukaresti kormány a bizalmatlansági indítványokat, ám a társadalmi és koalíciós feszültségek továbbra is próbára teszik a kabinetet. Ezen belül Ilie Bolojan alatt erősen inog a miniszterelnöki szék.
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!