Ugyanakkor ha egy-két információt ki is szivárogtatnak, annak túl sok hitelt nem adhatunk, mivel a nemzetközi hitelezők hamarosan Bukarestbe érkező küldöttsége laza csuklómozdulattal húzhat át minden olyan javaslatot, amely nem nyeri el a tetszését.
Ahhoz azonban nem kell ismernünk a büdzsé tervezetét, hogy egyértelműen leszögezhessük: az idei sem lesz még a valós gazdasági fellendülés és az ezzel járó, számottevő béremelések éve. Erre enged következtetni Victor Ponta kormányfő napokban tett kijelentése is, miszerint Romániának idén 5 milliárd lejt kell a büdzsé számára megtakarítania. Hogy mégse csak a spórolásról szóljon az idei esztendő, a miniszterelnök azzal az ötlettel rukkolt elő, hogy 2,5 milliárd legyen a konkrét kiadáscsökkentés, a visszamaradó részt pedig pluszbevételekből kellene előteremteni.
Az ötlet jó, csak a meglebegtetett eszközök nem biztos, hogy célravezetők. A gazdasági válság immár hatodik évében pluszadókat kivetni, illetve a beruházásokra szánt keretet megnyirbálni ugyanis a lehető legrosszabb eszköz lehet. Ez pedig már az elmúlt években is bebizonyosodott, de úgy látszik, sem a romániai politikum, sem a nemzetközi hitelezők nem akarnak tanulni az elkövetett hibákból. A járható út inkább az lenne, ha az állam a lehető legszigorúbb eszközökkel fellépne a nagyadósok ellen – olyan is akad ugyanis közöttük, akinek elmaradása többmegyényi területről befolyó átalányadónak felel meg. A beruházások terén sem a lemondásnak kellene a hívó szónak lennie, hanem az európai uniós források minél hatékonyabb lehívásának, hiszen ezáltal nemcsak a tervezett óriásberuházások valósulnának meg, hanem új munkahelyek teremtődnének, fellendülne a forgalom, s mindez újabb bevételeket generálna a költségvetés számára. Azt, hogy melyik utat választják a kormány és a hitelezők képviselői, még nem tudni. Remélhetőleg nem az előzetes bejelentésekre épül majd a büdzsé végleges változata.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy nemzet jövője a gyermekeken, a szülőanyákon-édesanyákon múlik. És az édesapákon.
Viszonylag kezdő sofőrként akárhányszor rágördülök az úttestre, egy borsónyi félelmet még mindig érzek. S nem attól tartok, hogy jaj, nehogy elcsípjen a rendőr, amint átlépem a sebességkorlátot.
Traian Băsescu után szabadon Nicușor Dan is a „játékos” államfők útjára lépett – az más kérdés, hogy ha minden rosszul megy, a szélsőjobboldali erők jelentőségét növeli azzal, hogy a királycsinálói szerep közelébe juttatja őket.
Javában zajlik a foci-világbajnokság. Meglehet, a fanatikus futballrajongók sem kelnek fel valamikor éjjeli, hajnali órában megnézni félálomban egy-egy meccset, legfeljebb az estieket követik. A legalkalmasabb reggelente megnézni az összefoglalókat.
Nemcsak az állóvizeket kavarta fel, hanem valóságos örvényt idézett elő Nicușor Dan azzal, hogy a Nemzeti Liberális Párt megkérdezése nélkül miniszterelnök-jelöltnek nevezte ki a PNL egyik alelnökét, Adrian Veșteát.
Románia jelenleg nem képes szavatolni polgárainak biztonságát – ez a szomorú következtetés szűrhető le az egy hete bekövetkezett galaci drónincidensből és a pénteki konstancai robbanásból.
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.
Látogatottsági adatok