Minden eddiginél durvább nyilatkozatháborúhoz vezetett a kormányzó Szociálliberális Unió (USL) két legnagyobb pártjának vezetői között a külföldön és belföldön is bírált amnesztiatörvény és a Btk.-módosítás ügye.
2013. december 16., 20:062013. december 16., 20:06
Miközben a kormány igyekszik menteni a menthetőt, és az amnesztiatörvény jegelésével, a Btk. kapcsán pedig az alkotmánybíróságra bízva a döntést csitítaná a kedélyeket, Victor Ponta miniszterelnök, a PSD elnöke, és Crin Antonescu, a szenátus és a PNL első embere egyaránt a másik rovására szeretné magát tisztázni a gyanú alól, hogy a kormányoldal valójában a korrupt politikusoknak kívánt kedvezni a két törvénnyel.
A kormány imázsmentő szándékának eshetett „járulékos” áldozatául Lucian Bolcaş egykori PRM-s politikus is, akit a PSD az alkotmánybíróság tagjává jelölt, a vele szemben felmerült, antiszemitizmusra vonatkozó vádak miatt azonban hivatalosan visszalépett – nem kizárható azonban, hogy Ponta kérte meg: a további nemzetközi bírálatok elkerülése érdekében mondjon le „önként” az alkotmánybírói talárról.
Ez azonban csak mellékszál, Bolcaş visszaléptetése nem tereli el a figyelmet sem a Btk. ügyéről, sem arról, hogy Antonescu gyakorlatilag azzal vádolta meg Pontát, hogy szándékosan, aljas manőverrel próbálta megtéveszteni a nyilvánosságot az amnesztiatörvény kapcsán. Az a hangfelvétel, amelynek tanúsága szerint pártja tagjai előtt azt állította: Ponta úgy szerette volna elhárítani magától magától a felelősséget, hogy kormánya tagjaival együtt a nyilvánosság előtt ugyan ellenezte volna az amnesztiatörvényt, de azt a parlamentnek azért meg kellett volna szavaznia, akár az USL-kormány „őszödi beszédeként” is értékelhető, ha igaznak bizonyul a Pontával szembeni vád.
Bizonyosan most annyi jelenthető ki, hogy Antonescu, hogy saját magát mentse, ismét csak a szociáldemokratákra hárított minden felelősséget a problémák miatt, és bemártotta szövetségesét, amire az durván reagált, hazugsággal vádolva őt. Holott egyértelmű, hogy felelősségük közös és azonos mértékű. A mostani kapálózás és a felelősség előli menekülés ezért ugyanúgy kikezdi a kormány még megmaradt hitelességét, mintha valóban kiszivárgott volna Ponta „őszödi” beszéde.
Életveszélyes fenyegetést kapott egy magyarországi előadó, ezért lemondta székelyföldi koncertjét. A botrány túlmutat Majkán, és a magyar közélet nagyon aggasztó állapotairól árulkodik.
Hogy Romániában gyanúsan tekintenek a kettős állampolgárokra, nem újdonság, azt már megszokták az erdélyi magyarok. De enyhén szólva meglepő, hogy Magyarországon is indulatokat gerjeszt a kettős állampolgárság kérdése.
A közép-európai ember kényelmi illúziójának végét jelzi mindaz, ami most az életadó, elnyűhetetlennek hitt kék szalagunkkal, a Dunával történik. És abból kifolyólag velünk, mindannyiunkkal.
Miközben eddig jóformán csak passzív szemlélőként kísérte az ország légterét megsértő orosz drónokat, hirtelen igencsak hiperaktív lett a román légierő.
Történelmi fordulóponthoz érkezett a hírfogyasztás. A kérdés már nem csak az, hogy hol olvassuk a híreket, hanem akarunk-e még egyáltalán szembenézni velük.
Egyetlen félreértelmezett hír is elég ahhoz, hogy egy reményvesztett közösségben újra fellobbanjon a remény. Parajd esetében azonban a valóság ismét józanítóbbnak bizonyult a politikai diadaljelentéseknél.
A történelem nemcsak hősökről, hanem árulókról is szól, mégha igencsak keveset emlegetjük őket. A sport világában is beszélhetünk eredményességről és eredménytelenségről egyaránt, sztárokról és – antisztárokról.
Sportújságírók, szakírók, futballszurkolók körében jó ideig témát szolgáltat még a hétfőre virradóra befejeződött, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó által közösen rendezett labdarúgó-világbajnokság.
Marosvásárhely, a Bolyaiak városa még mindig a legtöbb magyar lakosnak otthont nyújtó település Erdélyben.
Ott állunk a pékárus vagy a sarki bolt pultjánál, a szupermarket kasszájánál, kezünkben egy egyszerű fehér kenyérrel, a pénztárgép kijelzőjén pedig felvillan a kétjegyű szám: 10 lej, 12 lej, 15 lej...
szóljon hozzá!