VEZÉRCIKK – Katasztrofális képet fest a kormány vezetőinek hozzáértéséről a Cotroceni-palota által rendhagyó módon közzétett, az államfő, a miniszterelnök és a pénzügyminiszter hétfői egyeztetését rögzítő felvétel.
2014. július 15., 19:582014. július 15., 19:58
Román szófordulattal élve: jót nevethetnénk rajta, ha nem lenne siralmas. A röpke negyedórásra sikeredett találkozót Traian Băsescu azért hívta össze, hogy Victor Pontáék próbálják meggyőzni őt a társadalombiztosítási hozzájárulás csökkentésének megalapozottságáról, az intézkedést célzó törvény kihirdetésének szükségességéről.
Az eredmény lesújtó: a kormányfő és a pénzügyi tárca vezetője képtelen volt megválaszolni, honnan teremtik elő, vonják el a lefaragás nyomán keletkezett költségvetési hiány pótlásához szükséges pénzt, sőt Pontának arról se volt halvány fogalma, milyen kötelezettséget rónak az országra nemzetközi partnerei a deficitet illetően.
Persze egy kormányfőnek nem kell a közgazdaságtudomány doktorának lennie, az azonban elvárható, hogy minimális gazdasági-pénzügyi ismeretekkel rendelkezzék. Ehhez képest Pontáról újfent bebizonyosodott, kizárólag politikai érdekeinek, választási törekvéseinek veti alá az ország költségvetését.
Bár a valutaalap illetékesei is figyelmeztették: nincs fedezet a nyugdíjjárulék lefaragására, az államelnöki posztot megcélzó kormányfő még a nyári vakáció előtt áterőszakolta a jogszabályt a parlamenten, hogy októberi hatályba lépése kedvező hátszelet biztosítson számára a korteskedés során.
Átlátszó húzás, akárcsak az, hogy a tb-csökkentés árát végeredményben a lakosságnak kell megfizetnie a gépjármű- és az ingatlanadó meglebegtetett emelése révén. Hol éri meg az RMDSZ-nek asszisztálni ehhez a kampánykormányzáshoz, legitimálni azt a hatalmat, amelynek inkompetenciája következményeit az egész társadalom a saját bőrén érzi a beruházások elmaradása, a kampánymaszlagnak szánt adócsökkentések, valamint az utóbbiakat kompenzáló emelések révén?
Ponta most mindent egy lapra feltéve, utána az özönvíz alapon zsonglőrködik költségvetéssel, gazdasággal, borítékolva magának az államfői tisztséget. Holott megtörténhet: jövőre szintén kormányfőként lesz kénytelen viselni mostani baklövéseinek ódiumát.
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.
Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
A várakozásoknak megfelelően túlélte ugyan a bukaresti kormány a bizalmatlansági indítványokat, ám a társadalmi és koalíciós feszültségek továbbra is próbára teszik a kabinetet. Ezen belül Ilie Bolojan alatt erősen inog a miniszterelnöki szék.
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
szóljon hozzá!