A helyzet kiértékelése után Nagy Zsigmond (képünkön) pontos elemzést készít felettese, Vasile Oprea prefektus részére. „Tudatában vagyok annak, hogy a nyelvi jogok betartását számon kérő körlevelem számos intézményvezetőben ellenszenvet vált ki, de ez még nem ok arra, hogy ne tartsák tiszteletben a törvényt. Mint ahogy az sem, hogy egyesek azzal az ürüggyel halogatják a kétnyelvű táblák kihelyezését, hogy annak költségei nincsenek belefoglalva az aktuális költségvetésbe” – ismertette álláspontját a Krónikának nyilatkozó alprefektus.

Kérdésünkre, hogy mit vár egy olyan fellépéstől, amivel nem a prefektus bízta meg, és nem is jómaga mondja ki az utolsó szót, Nagy Zsigmond beismerte, hogy a jelentés elkészítése után a labda Oprea térfelén lesz, rajta múlik majd, hogy megköveteli-e a törvény és a nyelvi charta előírásainak betartását.

A tizenegy különböző minisztérium alárendeltségébe tartozó huszonöt intézmény nagy részében bő évtizeddel a törvény megjelenése után sem tartják tiszteletben a kisebbségi jogokat. A legtöbb úgynevezett dekoncentrált intézmény még kétnyelvű homlokzati táblával, honlappal sem rendelkezik.

Az elmúlt hónapokban a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) aktivistái már végeztek egy rendkívül átfogó felmérést a témában. A vizsgált intézmények kétnyelvűségét illetően a szervezet önkéntesei három szempontot mértek fel: a nyelvi tájképet, az ügyintézést és a szóbeli, illetve írásbeli munkafolyamatot.

„Valamennyi állami intézménynél számos hiányosságot tapasztaltunk. A bejárat fölötti kétnyelvű felirat imitt-amott ugyan kikerült, de bent már semmi nincs magyarra fordítva. Véletlenszerű a magyar nyelvű tájékoztatás, csak abban az esetben biztosított, ha az érdeklődő éppen egy magyar nemzetiségű alkalmazottba botlik. Sehol nem találtunk kétnyelvű nyomtatványokat, és az anyanyelven írott beadványokra sem érkezik mindig magyar nyelvű válasz” – sorolta a gondokat Szigeti Enikő, a Cemo ügyvezetője.

A civil mozgalom aktivistái a következő időszakban a nemzetközi emberjogi szervezetek által gyakran használt élő tesztelést is elkezdik. „Beküldjük az embereinket, hogy állítólagos ügyfelekként próbálják anyanyelvükön intézni az ügyeiket, ezzel tesztelve a törvények betartását és a rendszer működését” – magyarázta Szigeti.

Szúrópróbaszerűen eddig is teszteltek pár intézményt. A leglesújtóbb helyzettel a munkaügyi hivatalnál találkoztak, ahol önkénteseik a munkanélküli-segély felől próbáltak anyanyelvükön tájékozódni. Kísérleteik nemcsak kudarcot vallottak, de a kizárólag csak magyarul kérdezősködő álmunkanélkülieket az intézmény vezetői ki is tessékelték az irodából, mondván, hogy ott románul kell beszélni.

A nyelvjogi aktivisták hasonló esettel a tanfelügyelőségen találkoztak évekkel ezelőtt, ahol a titkárnő elutasította a magyar nyelvű beadvány iktatását. Szigeti Enikő szerint ott már változott a helyzet, legutóbbi anyanyelven írt kérvényükre magyar és román nyelven írott választ kaptak.