VEZÉRCIKK – A hazai viszonyokat ismerve aligha meglepő, hogy a kulcsfontosságú, mondhatni életbevágó hivatásokat választók közül egyre kevesebben döntenek úgy, hogy itthon gyakorolják a szakmát, vagy azt a munkát végzik, amire eredetileg vállalkoztak.
2016. augusztus 23., 19:282016. augusztus 23., 19:28
2016. augusztus 24., 15:082016. augusztus 24., 15:08
Legutóbb a matematikatanárokról és szakoktatókról derült ki, hogy körükben egyre nagyobb az utánpótláshiány, főként az alacsony fizetések miatt, és szinte már csak azok választják a pedagógusi szakmát, akik nem találnak más állást a munkapiacon. És ha csak szúrópróbaszerűen egyetlen megyét, Marost vesszük, kiderül, felét sem töltötték be a végleges tanári állásoknak.
A helyzet tulajdonképpen sem nem váratlan, sem nem meghökkentő, „csupán” elkeserítő és reménytelen, hiszen a pedagógusi munka régóta elvesztette a presztízsét Romániában, és nem tűnik úgy, hogy belátható időn belül vissza tudná szerezni. Hasonló a helyzet az orvosokkal is. Ha az alacsony béreket nézzük, nincs miért csodálkozni azon, hogy az egészségügyben dolgozók jelentős része külföldön próbál szerencsét. A pedagógusi és orvosi hivatás – és nem véletlen a hivatás szó, hiszen a gyógyításhoz és a gyerekek oktatásához nemcsak szakmai felkészültség, hanem elsősorban elhivatottság szükséges – tekintélye már csak a régi békebeli idők iránti nosztalgiában sejlik föl.
Holott mennyire kézenfekvő lenne, hogy a jelen és jövő biztonságát szavatoló hivatásokat megbecsülje a politikai hatalom és a társadalom. Még azokban az országokban sem könnyű pedagógusnak, orvosnak lenni, ahol méltányolják az emberpróbáló, emberéleteket óvó munkát, hát még Romániában, ahol a pálya becsülete régóta zuhanórepülésbe kezdett. Ha az oktatás kérdésénél maradunk, közhelynek számít, hogy a siker kulcsa a megbecsült, felkészült, motivált pedagógus. Viszont távolról sem tűnik úgy, hogy emelkedne a tanárképzés színvonala, nem növekedtek és nem függenek a valódi teljesítménytől a bérek, nem jutalmazzák a tapasztalt, felkészült, valóban elhivatott pedagógusok munkáját, és így tovább.
A tanári munkával mindenki találkozik élete során, így sokszínű és gyakorta idealisztikus elvárások fogalmazódnak meg a szakmával kapcsolatban. A hazai pedagógus viszont legtöbbször hiába várja, hogy méltányolják erőfeszítéseit, így nem csoda, ha sokan más szakma után néznek. Nyilván nem állítható meg egykönnyen ez a zuhanórepülés, viszont ideje lenne legalább csökkenteni a sebességét, hogy valamikor azért mégiscsak meg lehessen fékezni. Másként arra ébredünk, hogy nem akad szakember, aki középiskolás fokon fogja a népét tanítani.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
szóljon hozzá!