Legutóbb a matematikatanárokról és szakoktatókról derült ki, hogy körükben egyre nagyobb az utánpótláshiány, főként az alacsony fizetések miatt, és szinte már csak azok választják a pedagógusi szakmát, akik nem találnak más állást a munkapiacon. És ha csak szúrópróbaszerűen egyetlen megyét, Marost vesszük, kiderül, felét sem töltötték be a végleges tanári állásoknak.

A helyzet tulajdonképpen sem nem váratlan, sem nem meghökkentő, „csupán” elkeserítő és reménytelen, hiszen a pedagógusi munka régóta elvesztette a presztízsét Romániában, és nem tűnik úgy, hogy belátható időn belül vissza tudná szerezni. Hasonló a helyzet az orvosokkal is. Ha az alacsony béreket nézzük, nincs miért csodálkozni azon, hogy az egészségügyben dolgozók jelentős része külföldön próbál szerencsét. A pedagógusi és orvosi hivatás – és nem véletlen a hivatás szó, hiszen a gyógyításhoz és a gyerekek oktatásához nemcsak szakmai felkészültség, hanem elsősorban elhivatottság szükséges – tekintélye már csak a régi békebeli idők iránti nosztalgiában sejlik föl.

Holott mennyire kézenfekvő lenne, hogy a jelen és jövő biztonságát szavatoló hivatásokat megbecsülje a politikai hatalom és a társadalom. Még azokban az országokban sem könnyű pedagógusnak, orvosnak lenni, ahol méltányolják az emberpróbáló, emberéleteket óvó munkát, hát még Romániában, ahol a pálya becsülete régóta zuhanórepülésbe kezdett. Ha az oktatás kérdésénél maradunk, közhelynek számít, hogy a siker kulcsa a megbecsült, felkészült, motivált pedagógus. Viszont távolról sem tűnik úgy, hogy emelkedne a tanárképzés színvonala, nem növekedtek és nem függenek a valódi teljesítménytől a bérek, nem jutalmazzák a tapasztalt, felkészült, valóban elhivatott pedagógusok munkáját, és így tovább.

A tanári munkával mindenki találkozik élete során, így sokszínű és gyakorta idealisztikus elvárások fogalmazódnak meg a szakmával kapcsolatban. A hazai pedagógus viszont legtöbbször hiába várja, hogy méltányolják erőfeszítéseit, így nem csoda, ha sokan más szakma után néznek. Nyilván nem állítható meg egykönnyen ez a zuhanórepülés, viszont ideje lenne legalább csökkenteni a sebességét, hogy valamikor azért mégiscsak meg lehessen fékezni. Másként arra ébredünk, hogy nem akad szakember, aki középiskolás fokon fogja a népét tanítani.