VEZÉRCIKK – „Égbekiáltó” hiányosságot talált egy kézdivásárhelyi pályázatban a közép-romániai fejlesztési régió európai uniós pénzeket kezelő intézménye: a kantai minorita rendház felújítását célzó igénylést azért utasították vissza, mert az iratcsomóból hiányzott a római katolikus egyház alapító okirata.
2017. január 25., 23:012017. január 25., 23:01
A céhes város önkormányzata hosszú évek óta próbálja előteremteni az anyagi fedezetet Kézdivásárhely egyik legnevesebb, ám pusztulófélben lévő műemlék épületének megmentésére. A 18–19. században kialakított épületegyüttes a római katolikus egyház tulajdona, de a helyi önkormányzat is kivenné részét a városképen fájdalmas sebként éktelenkedő rendház felújításából. A helyreállítási tervek már bő két éve elkészültek, ám a több millió eurós beruházást anyagi források hiányában eddig nem sikerült elkezdeni.
Mivel kormánytámogatásra nem számíthat az önkormányzat, európai uniós segítséget venne igénybe – ha lehetne. Csakhogy a minorita rendházat érintő pályázatukat elutasították, mégpedig igen „eredeti” formai okokra hivatkozva. Bokor Tibor polgármester érthetően rosszindulatúnak nevezte a római katolikus egyház alapító okiratát hiányoló magyarázatot, és azon morfondírozott, hogy vajon a pápáig kell-e elmenni azért, hogy teljes pályázati iratcsomót nyújthassanak be.
Köztudott, hogy a magyar történelmi egyházak számtalanszor szembesültek hasonló akadékoskodásokkal, és ezekből tanulva rengeteg világi előíráshoz alkalmazkodtak, hogy csökkenteni próbálják a támadófelületet. A nálunk őshonos bürokrácia útjai kiismerhetetlenek, de a kézdivásárhelyi eset még ennek ismeretében is hallatlan. Miközben országos, sőt nemzetközi érdek az épített örökség megóvása, egy sajátos romániai közigazgatási kreálmány, a hat megyét felölelő (a székelyföldi tömbmagyarságot magába olvasztó) közép-romániai fejlesztési régió szakavatott ügynöksége tragikomikusan elrugaszkodott módon tesz keresztbe a kézdi kezdeményezésnek. A fellebbezés megtárgyalása után már azon sem csodálkoznánk, ha a gyulafehérvári székhelyű állami intézmény a Jézus Krisztus menedzseri végzettségét igazoló okiratot is hiányolná a pályázati anyagból.
Viccet félretéve: ha a pályázók nem hibáztak, és valóban agyament rosszindulat miatt dobták vissza a kantai minorita rendház felújítását célzó igénylést, akkor bizony újabb tétellel bővül a román intézmények magyarellenes intézkedéseinek feketelistája. Mert mással nehezen magyarázható, miért sajnálná az állam az Európai Unió pénzét az egyik városa jelképének számító épület megmentésére. Amelyet ráadásul a tervezett rendeltetés szerint Böjte Csaba, a Székelyföld, Erdély, Románia árva gyermekei vehetnének birtokba.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!