JEGYZET – Hiába határoztam el: nem fogok mérgelődni, szép nyugodtan kivárom, amíg befejeződnek a munkálatok, az illetékesek átnézik, s ha mindent jónak találnak, átveszik, mert az őrjöngéssel úgysem megy előre semmi, csak magamnak okozok vele bajt.
2015. május 27., 19:502015. május 27., 19:50
Persze elképzelni, majd megfogadni könnyű a nyugalmat, de megtartani, amikor alakulgat az összkép, de a részletek egyre csak bonyolódnak, azt nagyon nehéz. A nagyváradi központi káosz kétségtelenül árasztja a munkahangulatot, sőt be-belesve a böhömnagy gépek mögé, látni lehet, hogy nem is lesz olyan rossz.
Sőt: a vártnál (elképzeltnél?) talán máris sokkal jobb. Arról nem is beszélve, hogy más ügyek kapcsán én magam kardoskodtam sokszor a folytonos múltra hivatkozás ellen, mindenekelőtt azzal érvelve, hogy biológiai felépítésünk is olyan, hogy kénytelenek vagyunk előre nézni.
Na de vissza az alakuló térre: megtörtént az első nagyobb szabású határidő-eltolás. A munkálatok kezdetekor azt mondták, a villamosok már legkésőbb júniusban járni fognak. Mostanra viszont kiderült, hogy csöveket is kell cserélni, ami miatt… augusztus végéig szó sem lehet villamosokról. Pedig a sínek egy részét már lefektették.
Halkan kérdezem: senkinek nem jutott eszébe, hogy a központi utcák sínjei nem épp mai gyerekek?! Úgy látszik, ez túl magas, bocsánat alacsony, hisz a felszín alatt vannak. Még ezt a határidő-elcsúsztatást is elfogadnám, hiszen láttam ennél már sokkal cifrábbakat is elmúlt évtizedeim során. A legrémesebb viszont, hogy valószínűleg annyira belelendültek a munkába, hogy elkezdtek ott is ügyködni, ahová a központból átterelték a forgalmat.
Egymás hegyén-hátán, az utcák mindkét oldalán parkoló autók, az úttesten eddig még sikerült elaraszolni, de most már egyik napról a másikra minden helyet elfoglaltak a munkagépek, törnek, zúznak, ásnak, fúrnak, őrület. Ahol pedig esetleg a gyalogos oldalazva elosonhatna, oda hatalmas homok- és sóderkupacokat raktak le, hogy közelebbről kelljen hozni-vinni.
Az az érzésem, kreatív polgármesterünk rajtunk próbálja ki a szűk lakásba zsúfolt családról szóló viccet, akikkel bevitették még a kecskét is. A változás a kecske kivitele volt, a család nagy boldogságára. Nekünk is ez kellene: csak a tér maradjon feltúrva, akár határidőn túl is, de a környező utcákból vigyék ki végre a kecskét!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!