VEZÉRCIKK – A legtöbb politikus abban a reményben ígér fűt-fát a választóinak a politikai megmérettetések közeledtével, hogy az emberek memóriája úgy is rövid, néhány év elteltével pedig csak kevesen fognak emlékezni a be nem váltott fogadalmakra.
2016. augusztus 28., 19:222016. augusztus 28., 19:22
Az általános tendencia pedig az, hogy a számonkérés mértéke fordítottan arányos az ígéret nagyságával. Gheorghe Funart, Kolozsvár egykori magyarfaló polgármesterét például soha senki nem igyekezett a szaván fogni amiatt, hogy alagutat ígért a Feleki-tető alatt és függővasutat a Szamos fölött – igaz, elsősorban nem is eme népbolondító ötletei okozták a vesztét politikai értelemben.
És ugyan hol vannak már a Victor Ponta vezette kormány három évvel ezelőtt nagy ívű stratégiába foglalt fogadalmai, miszerint 2018-ig autópálya köti majd össze Románia tizenöt nagyvárosát? Az elrugaszkodott ötleteknek némiképp gátat szabó gazdasági válság óta a bukaresti politikai osztály fantáziája ismét csak beindult, nem törődve az ország teljesítő- és tűrőképességének korlátaival. Mindenféle figyelmeztetésre fittyet hányva megszavazta a parlamenti képviselők és szenátorok, valamint a helyi választott tisztségviselők speciális nyugdíját, holott az intézkedés súlyosan megterheli az amúgy is több sebből vérző nyugdíjrendszert, és felboríthatja a költségvetési egyensúlyt.
Ezeknek az előzményeknek és a realitásoknak az ismeretében eléggé meghökkentően hangzik a román liberálisok idei első fajsúlyos kampányígérete, az orvosok bérének megkétszerezése, valamint a közalkalmazottak számára kilátásba helyezett 22 százalékos emelés. Mindenekelőtt joggal merül fel a kérdés, hogy honnan tervezi előteremteni az ehhez szükséges pénzt a PNL, amikor a szakértői kormánynak nemrég az orvosi ügyeletek honorálását alig sikerült felsrófolnia.
Arról nem beszélve, hogy az egészségügyben egyre katasztrofálisabb állapotok uralkodnak, a nagyrészt forráshiánynak betudható elégtelen körülmények például odavezettek, hogy egy hétvégi bukaresti baleset két égési sérültje közül az egyiket Szófiába kellet szállítani, mert a fővárosi kórházak képtelenek voltak ellátni. Úgy tűnik tehát, hogy a valóság elérhetetlen távolságnyira van a politikusok megvalósítható terv formájában felvázolt vágyálmaitól. És akkor még a szociáldemokraták neki sem fogtak az ígérgetésnek...
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!