JEGYZET – Miután választási csalás miatt jogerősen két év felfüggesztettre ítélték a szocdemek vezetőjét, a párt legfelsőbb szintjén kitört a kakasviadal.
2016. május 02., 19:402016. május 02., 19:40
Néhány álszent, bőbeszédű tévériporter megpróbálta regionálisra átsminkelni az alfahím titulusára ácsingózó hiúságok külvárosi kocsmák szintjén történő összecsapását, azt kiabálva, hogy íme, lám az igazi újdonság, a déliek egymás közti harca, de nem lévén senki vevő erre a kamura, ejtették a témát. Viszont a régi jó szokás szerint agyonhallgatni sem lehetett, különösen nem a helyhatósági választások küszöbén, illetve az őszi parlamenti voksolás pitvarában, mivel a pártvezérről köztudott, milyen ügyesen be tud terelni eleveneket és holtakat a szavazófülkékbe.
Szervezői tehetségét legutóbb épp a jogerős ítélet szentesítette. Igen ám, de az oltyán hadfi, aki az alsóház elnökeként hivatalosan az ország harmadik embere, úgy érezte, most jött el a pillanat nagyot dobbantva bebizonyítani, igaza volt, amikor Vitéz Mihály vajda kollégájának mondta magát, és fennhangon ki is jelentette, hogy a feddhetetlenség, gerincesség, liliomos lovagiasság nevében kéri a pártfőnök távozását.
De hiába vetette be mélyen magas és magasan mély szociopolitikus filozófiai érveit, kijelentve, hogy ezúttal bizony meztelen a király, az Al-Duna másik géniusza mély szomorúsággal, ám mindössze egyet csettintve rávette a tagságot, dobják ki soraikból az ellentmondó vitézlegényt. És lőn: a máskor hónapokig is eltotojázó honatyák most egy-kettőre, ráadásul egyhangúlag kimondták az abcúg-lelépni ítéletet.
Gáláns elköszönést akart a levitézlett Vitéz utód rendezni a kamerák kedvéért feltett szemüvegével, de senki nem hatódott meg az anyagiasult intellektusától, úgyhogy levett ókuláréval rebegte el búcsúszavait. Se szónokilag, se stilisztikailag nem volt ez a beszédek gyöngye, hisz csak annyit mondott, hogy ő továbbra is.
Hogy továbbra is mi, az már nem derült ki. Gondolom, már nem lesz szerencsém megérni annak a „bátor elemzésnek” a megjelenését, ami majd kimutatja, a szocdem pártelnökök sorozatos hátba szúrásának félelmetesen azonos forgatókönyvét. Vae victis, jaj a győzőknek: ezért szomorú a vezetésre ítélt győztes, hisz tudja, a kenyérrel történt mostani támadás helyett valaki már gyűjti ellene a köveket. Csak még meg kell nekik nyernie a választásokat.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!