VEZÉRCIKK – Nem jár messze a valóságtól, aki azt állítja, hogy a korrupcióellenes ügyészség (DNA) Románia legtöbbet és legádázabb módon támadott intézményévé vált.
2016. október 17., 19:092016. október 17., 19:09
Nem telik el nap anélkül, hogy ne érné bírálat az erőszakszervezet hosszú ideje megkülönböztetett figyelem övezte tevékenységét. Ami érthető is, hiszen mint mindenben, a vádhatóság munkájában is lehet hibát találni, másrészt a DNA nem „csak\" egyéni sorsokat képes befolyásolni, hanem gazdasági és politikai csoportok érdekeit is sért(het)i. Legutóbb a sorrendben második legfőbb romániai közjogi méltóságnak számító Călin Popescu-Tăriceanu szenátusi elnök ment neki a vádhatóságnak, egyenesen bojkottra szólítva fel a törvényhozást az intézménnyel szemben. A liberális politikus szerint az ügyészség politikai kézi vezérlésre működik, és a választások közeledtével kifejezetten a megmérettetés befolyásolása érdekében fabrikál ügyiratokat.
Tiszta sor: ha ez mind igaz, akkor a DNA-t nem bojkottálni, hanem felszántani kell. A baj csak az, hogy a korrupcióellenes ügyészség bírálói ritkán tudnak bizonyítékot is felsorakoztatni állításuk alátámasztására. Még ha eltekintenénk is attól, hogy az ellene zajló bűnvádi eljárás miatt Tăriceanunak személyes érdeke fűződik a nyomozó hatóság hitelének rombolásához, akkor sem mehetünk el amellett, hogy kirohanása nem több politikai vádaskodásnál. Amelyeket a szenátus elnökének gyakorlatilag ugyanolyan „érvekkel\" sikerült alátámasztania, mint a DNA elleni összehangolt támadás másik szószólójának, Traian Băsescu volt államfőnek, aki a pártfogoltja, Elena Udrea volt miniszter ellen kezdeményezett újabb eljárást (horribile dictu!) női féltékenységnek tudja be, tételesen annak, hogy Laura Kövesi vezető ügyész egyszerűen irigy Udrea táskáira és tűsarkú cipőire. Márpedig ennél azért több kell, ha valaki fogást akar találni az ügyészségen.
Arról nem beszélve, hogy elég nehéz a politikai, netán etnikai részrehajlás vádjával illetni azt a nyomozó hatóságot, amely meghatározó baloldali politikusokon (például volt kormányfőkön és a legnagyobb baloldali alakulat jelenlegi elnökén) kívül nem kíméli a jobboldal központi figuráit sem, „kiiktatva\" többek közt a legnagyobb jobbközép párt volt társelnökét is. Jobbára a Horváth Anna kolozsvári alpolgármester korrupciógyanús ügyében megfogalmazott reakciók és ellenérvek is arra alapoznak, hogy az elöljáró mindig a közössége javát szolgálta, nyilvánvalóan meghurcolják, és az ártatlanságához eleve nem férhet kétség. Sőt olyan vélekedések is elhangzottak (történetesen nem itthon, hanem otthon, anyaországi politikus részéről), miszerint az eljárás „politikailag motiváltnak\" tűnik, és különben is elfogadhatatlan, hogy ügyészi eljárást kezdeményeznek egy nemzeti kisebbséghez tartozó politikussal szemben.
Mondani sem kell, mennyire alaptalan és kontraproduktív előrántani ebben az esetben a „magyar kártyát\", ettől az ártatlanság vélelme még közel sem válik fenntartható tényállássá. Azzá majd csak a végleges bírósági ítélet teheti, az ügyészség vádjainak megalapozott minősítéséig azonban a verdiktet mindenképpen meg kell várni.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!