VEZÉRCIKK – A mindenkori államfőnek, kormánynak, prefektusoknak jelentjük: Tusványos él és virul, nem vitte el az Olt, ahogy az ellenséges nyilatkozatáradat sem tudja magával ragadni a csaknem fél évszázada Bálványoson elültetett, majd Tusnádfürdőn is gyökeret verő szabadságeszmét sem.
2014. július 23., 20:422014. július 23., 20:42
Az államelnöknek, a kormány fejeseinek, helyi megbízottjainak üzenjük: az eső igencsak zavaró körülmény, ennél azonban jóval szomorúbb, hogy nem egymás mellett ülve-állva dagasztjuk a sarat egy viharvert előadó- vagy sörsátor alatt. Mert Tusványos az a hely, ahol mindent ki lehet beszélni – aki ezt tagadja, azt vagy félretájékoztatták, vagy szándékosan ferdít, hazudik.
Akinek pedig pártpolitikai érdekei miatt kényelmetlen a megjelenés, és emiatt kérdőjelezi meg a szabadegyetem és diáktábor közéleti súlyát, létjogosultságát, vagy egyenesen a betiltásáról papol bőszen, az nem tesz mást, minthogy újra és újra visszaigazolja: Tusványosra óhatatlanul szükség van.
Merthogy még mindig annyi a feszültség, a patthelyzet, a megoldatlan probléma, a betartatlan ígéret, a vádaskodás, megaláztatás, hogy ezeket csak egy nagy hegyilevegő-vétel után, rövidnadrágban lehet őszintén kibeszélni. Ha pedig már erre sincs igény és akarat, éppen a bálványosi folyamat egyik alapgondolatának kell ma is még erősebben meghatároznia mindanynyiunk mentalitását, munkáját: hogyan bontsuk le a fejekben is a vasfüggönyt.
Traian Băsescu korábban többször is bizonyította, nyitott a párbeszédre. A 2009-es államfőválasztáskor, majd a 2012-es felfüggesztése kapcsán kiírt népszavazás alkalmával – bár ekkor már meg sem jelent Tusványoson – meg is kapta érte a jussát az őt kenyerében megtartó romániai magyarságtól.
Egy röpke év elteltével azonban már kitámadta az Erdélyben „nyugodtan járkáló”, „a tisztesség határait átlépő” magyarországi politikusokat, az „instabilitást gerjesztő” Magyarországot, s korábbi beszélgető partnerét, az őt többször támogató Tőkés Lászlót, akihez azt vágta, nem érdemli meg, hogy román állampolgár legyen. No meg azt is kijelentette, ha továbbra is hasonló formában zajlik a Tusványos, akkor be kell tiltani.
Idén, a nulladik napon a Hargita megyei prefektus fenyegette meg burkoltan a szabadegyetem szervezőit: ha nem tartják be a törvényeket, „az illetékes állami szervekhez fordul”. Mert a vasfüggöny mögött éldegélők világában már az is karhatalmilag számon kérhető bűntett, ha valaki egy törvényről vagy az alkotmányról kimondja, ez így nem jó, ezen és oly sok mindenen változtatni kell.
Ma itt tart a romániai demokrácia: a többség vezetői nemhogy hajlandóak lennének a vitára, de még büntetést is meglebegtetnek. Bizonyára erről – szokásuk szerint – egyeztetni fognak a kormányon lévő érdekképviseletünk csúcsvezetésével, amely távollétével gyakorlatilag ugyanazt üzeni Tusványosnak és az erdélyi magyarságnak: ugyan már, minek feleslegesen pattogni, szájat járatni, hiszen arany életünk van itt, a vasfelhők alatt.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!