Elkönyvelheti első sikerét a márciusban kormányra került RMDSZ, ha a parlament elfogadja a frissen kidolgozott zászlótörvényt.
2014. április 16., 20:372014. április 16., 20:37
Ennek nagy az esélye, ugyanis a helyi közigazgatási egységek saját zászlóinak és jelképeinek elfogadásáról és használatáról a szociáldemokraták terjesztettek jogszabálytervezetet a szenátus elé.
Nem mellékes, hogy a dokumentumot a PSD negyvenkét honatyája, közöttük a képviselői mandátummal is rendelkező Victor Ponta miniszterelnök és Liviu Dragnea kormányfőhelyettes írta alá. Ha a tervezet mellett a későbbiekben is kiállnak a román koalíciós partnerek, végre Romániában is normális mederbe térhet a jelképhasználat ügye, és megszűnhet a székely zászló hónapok óta tartó üldöztetése.
Nem árt azonban óvatosan kezelni a PSD lépését, az előzmények ismeretében ugyanis semmi sem indokolja a hurráoptimizmust. Ne feledjük, a Ponta által kinevezett prefektusok tavaly szakmányban ontották a feljelentéseket és a bírságokat a Hargita és Kovászna megyei közintézményeken kitűzött székely zászlók miatt.
Maga a kormányfő élen járt a lobogó elleni hadjáratban. Románia ellenségének nevezte az erdélyi magyarok elleni „szimbolikus agreszszió” beszüntetését követelő Fideszt és Tőkés Lászlót, hisztérikusan reagált, amikor a magyar Parlament épületére kitűzték a székely zászlót, sőt többször leszögezte: Románia kormánya sohasem bólint rá olyan jogszabályra, amely lehetővé tenné a székely zászló kitűzését középületekre, ilyet legfeljebb a magyar kormány fogadhat el.
Persze tudjuk, hogy a politikusoknak nem erénye a következetesség, és hatalmon maradásuk érdekében ma képesek homlokegyenest ellenkező álláspontra helyezkedni tegnapi véleményükkel. Mégse csodálkoznánk, ha a most beterjesztett zászlótörvény mögül a parlamenti szavazás során kifarolnának a szociáldemokraták, a kormányfő pedig – nem először fordulna elő – mosná kezeit, miszerint nem szólhat bele a szuverén törvényhozás munkájába.
Az pedig különösen felháborító lenne, ha kiderülne, Pontáék mindössze kampányajándékot kívántak nyújtani magyar partnerüknek az európai parlamenti választások közeledtével. Nemcsak az erdélyi magyarság, hanem az RMDSZ szempontjából is.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!