VEZÉRCIKK – Akár üdvözölhetnénk is a kormány által pénteken elfogadott intézkedéseket, hiszen kinek a családjában, környezetében ne lennének nyugdíjasok, akiknek már pár lejes emelés is jobb életet jelent, kinek a családjában, környezetében ne lennének közalkalmazottak, akik éhbérért mennek be minden nap a hivatalba, és kinek a családjában, környezetében ne lennének olyanok, akik inkább külföldön vállalnak munkát, mint hogy az itthoni fizetésekért gürizzenek.
2017. január 08., 20:562017. január 08., 20:56
Rég elegünk van abból, hogy mi vagyunk Európa Bangladese, ahol már-már jogosan feltételezhetjük, hogy évek óta mesterségesen tartják alacsony szinten a fizetéseket, hogy az összeszerelő munkára ideérkezett, semmiféle hozzáadott értéket nem hozó vállalatok ne álljanak tovább. A magánszektorban közben óriási változások következtek be, s az IT-nagyhatalommá vált Bukarestben és Kolozsváron már európai szintű fizetéseket biztosítanak a szakembereknek. A kiskereskedelmi ágazatban is egyre több helyen emelik a fizetéseket, mert másképp nem tudnák megtartani a munkaerőt. De a legtöbb helyen még mindig gúnyt űznek az alkalmazottakból, így mindenképp üdvözlendő lépés a minimálbér emelése. (Még ha elviekben sokkal üdvözlendőbb lenne a piacra bízni a bérek alakulását, de mintha nálunk nem akarna rendesen működni a piacgazdaság sem.)
Ám – és ezért a feltételes mód az első mondatban – az az érzésünk, hogy Sorin Grindeanu (vagy inkább Liviu Dragnea) kormánya sok tekintetben egy kicsit túllőtt a célon. A 20 százalékos fizetésemelés a helyi közigazgatásban, a színészek és más művészek havi bérének 50 százalékos emelése egyetlen szakaszban és adócsökkentésekkel egyidőben kissé túlzásnak tűnik a romániai realitások tükrében. Természetesen nem mondjuk, hogy lehetetlen. Egyelőre 2 milliárd lejnyi pluszbevételt remélnek a legnagyobb fizetések járulékplafonjának eltörlésétől. Elviekben több pénznek kellene befolynia az államkasszába a megemelt minimálbér után is – ami egyúttal fizetésemeléseket, s így további adóbevételeket generálhat. Csak hajtsák is be. Egy hangyányit javult ugyan az adóbehajtás hatékonysága az elmúlt években, de a helyzet még közel sem nevezhető rózsásnak. Pedig hazai és nemzetközi szakemberek egyaránt évek óta azt sulykolják, hogy lenne pénz, ha be tudnák gyűjteni.
Nem kell már sokat várnunk – legalábbis reméljük – a 2017-es költségvetésre, amiből majd mindenre fény derül. Legalábbis fény kellene hogy derüljön. De mivel láttunk karón varjút éppen eleget, hisszük, ha látjuk. S az eddigi tapasztalatok alapján megalapozott a kétely, hogy még a büdzsé sem garancia mindenre, és még ha a nagykönyv szerint lesz is megalkotva, semmi sem garantálja, hogy sikerül betartani, s a legvégén nem az infrastrukturális beruházásoktól vonják el a pénzt a bérekre és nyugdíjakra. Vagy – ami ránk nézve még rosszabb – az adófizető polgárokkal fizettetik meg a választások utáni kampányadakozást.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!