VEZÉRCIKK – Bár a romániai parlamenti választáson regisztrált részvételt a legtöbben alacsonynak tartják, a hazai viszonyokat ismerve még ez a választási hajlandóság is meglepetésnek számít.
2016. december 12., 19:492016. december 12., 19:49
Ugyan gondolta-e valaki, hogy ennyien is urnák elé járulnak, amikor a törvényhozás számít a legnépszerűtlenebb politikai intézménynek az országban, a társadalom jelentős része pedig kiábrándult a politikusokból? Ráadásul ez a csalódás az elmúlt években hatványozottan tetten érhető volt, miután a parlamentben sorra születtek a vitatott törvények és döntések a választott tisztségviselők speciális nyugdíjáról, a költségvetési fedezet nélküli bér- és nyugdíjemelésekről vagy az igazságszolgáltatás menetének akadályozásáról – éppen a képviselők és szenátorok elleni bűnvádi eljárás megvétózása révén.
De nemcsak ebben a tekintetben nevezhető az országban végbemenő társadalmi és politikai folyamatokkal ellentétesnek a megmérettetés eredménye. Elemzők még most is keresik a választ arra, minek tulajdonítható annak a PSD-nek a közel ötven százalékos győzelme, amelynek neve sokak szemében egyet jelent a korrupcióval, és amelynek elnöke büntetett előéletű. Persze adja magát a válasz, hogy a másik oldalon a PNL képtelen volt életképes alternatívát felmutatni a baloldallal szemben, túlságosan arra a szakértői kormányra támaszkodott, amely nem vívott ki jelentős népszerűséget magának.
Ez azonban még mindig nem szolgál elégséges magyarázattal olyan körülmények között, hogy Romániában most először nagyobb arányban ment el szavazni a hagyományosan jobboldali szavazónak számító urbánus réteg a baloldalhoz húzó vidéknél. Tény, hogy a szociáldemokraták számára presztízskérdés Liviu Dragnea számára követelni a miniszterelnöki posztot, Klaus Johannis államfő számára azonban liberálisai leszereplése után az maradt az egyetlen – törvény által megtámogatott – aduász, ha elutasítja ezt a forgatókönyvet. És akkor borítékolható a politikai válság.
Mindazonáltal egyértelmű, hogy az RMDSZ részben a románok gyatra szavazókedvének köszönhet várakozásokon felüli eredményét. Ennél is többet nyomott a latban a Fidesz-KDNP, személyesen pedig Orbán Viktor kormányfő támogatása, mozgósítása, amely nélkül az erdélyi magyarok választási részvétele nem haladta volna meg a románokét. Az RMDSZ-nek ezúttal bejött a félelemkeltésen alapuló kampánystratégia, miszerint kieshet a bukaresti törvényhozásból, a félelemre azonban nem építhet hosszú távon. A következő ciklusban pedig semmilyen felmentést nem kaphat az alól, hogy valóban Erdély, a magyarok érdekében kell kiállnia Bukarestben.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!