VEZÉRCIKK – A nemzet napszámosai tevékenységének soha nem múló fontosságát az is jelzi, hogy az egész éves munka, majd a kis- és nagyérettségik lejárta után is képesek címoldalon maradni.
2015. július 08., 19:442015. július 08., 19:44
Holott a sztereotípiák szerint a pedagógusnak már régen a szülők által fizetett táborokban kellene hűsülnie, s legfeljebb arra vigyáznia, hogy a gyerek ne épp a tanár szeme előtt tapasztalja meg az alkoholos kóma állapotát. Bár lehet, hogy ebben sem ártana a felnőtt élettapasztalat...
A vakációs idillt most már nemcsak az tépi szét, hogy sokan ilyenkor próbálják egyátszállásos munkahelyre „átvizsgázni\" magukat. Immár különböző felhívásokkal is zavarják nyugalmukat nemzet- és identitásféltő felelősségérzetükre apellálva. Például a csángó oktatásban tátongó lyukak betömésére.
Olyan áldozathozatalra kérve őket, amely legfeljebb a végső elszámoláskor „benyújtandó\" portfólióban nyom majd súlyosan a latba. Megfelelő körülmények nélküli, alacsony bérért végzendő, mondhatni elsősorban ügyszeretetből, forradalmi romantizmusból végzendő munkára kapacitálják őket. És el is érkeztünk a lényeghez, azaz a pedagógus megbecsüléséhez.
Nem túl népszerű dolog éppen most írni róla, amikor legfeljebb bolhalépésnyit javultak a vizsgamutatók, amikor az Erdélyben továbbra is sereghajtó magyar megyék szülői és tanárai több szólamban fújják megszokott, románnyelv-tanulással kapcsolatos sirámaikat. Holott némi viszontagságok után végül többé-kevésbé empatikus közegben javították a székelyföldi gyerekek dolgozatait.
Ennek ellenére továbbra is alapos túllövésnek tűnik a korábbi évek korrupciós esetei, érettségi panamái által kiváltott hatósági éberség, illetve annak jegyében a dolgozatjavítások „elvándoroltatása\". Az ez irányú határozat ugyanis eleve bűnözőnek kiáltotta ki a tanár-diák párost, amely potenciális „bűnszövetkezetként\" kétségtelenül a barikád egyazon oldalán áll, hiszen a sikeres vizsga nemcsak a diák érdeke.
És ez most nem a tanárt mindenekelőtt hibáztató szülőlobbi által gyártott bélyeg, hanem a legfelsőbb szakmai fórum, az oktatási minisztérium verdiktuma. Ezzel az útravalóval, illetve elvárásokkal bocsátja hát vakációra a pedagógusokat a társadalom. Majd várja vissza – Gyimesbe is.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!