VEZÉRCIKK – Szavazásra kötelezné az erre jogosult állampolgárokat egy román szociáldemokrata képviselő, mert úgy érzi, a parlament munkája nem legitim, ha csupán a lakosság bizonyos hányada dönt összetételéről.
2014. szeptember 02., 19:362014. szeptember 02., 19:36
Az ötlet nem új keletű Romániában, ráadásul az Európai Unióban jelenleg is alkalmazzák néhány országban. A kötelező szavazás intézményét először Belgiumban vezették be még a 19. század végén: akkor úgy vélték, nem igazán demokratikus, ha kizárólag a polgárok lelkiismeretére bízzák, megjelennek-e a választásokon. Ennek elmulasztása ma is pénzbüntetéssel jár, ám a gyakorlatban bő tíz éve nem bírságoltak emiatt, ezzel együtt a részvétel rendre kilencven százalék körüli.
A példa ragadós volt, de a 20. században több állam eltörölte a korábbi rendelkezést, mondván: a szólásszabadságnak az is része, hogy valaki nem akar beszélni. Persze a politikusok nyála ma is csorog, ha azt látják, hogy egy-egy választáson a szavazásra jogosultak fele vagy kétharmada szabad préda maradt.
Akárcsak most Romániában, két éve Magyarországon is a szocialisták vetették fel az ötletet. Természetesen csakis a nyereségvágytól vezérelve, hiszen a politikai kultúrával nem rendelkező, szegény sorsú távolmaradók tömege könnyen manipulálható egy kis „szociális érzékenységet” felvillantva.
Az MSZP minimális adókedvezményekkel szerette volna maga mellé édesgetni az urnák elé citáltakat, a PSD képviselője, Ioan Munteanu azonban nincs ennyire ravasz: nem ajándékkal kompenzálná a kötelező megjelenést, hanem pénzbírsággal szankcionálná a hiányzást.
Ráadásul a szavazólapra egy üres kockát is beiktatna, amelyre pecsételve érvényes vokssal büszkélkedhetnének azok is, akik magasról tesznek a teljes politikai palettára. S ha utóbbi „jelölt” több mint ötven százalékot seperne be, akkor megismételnék a választást.
Hiába az uniós példák, a kötelező választás intézménye az utolsókat rúgja ott is, ahol még érvényben van – a 21. században ugyanezt feltalálni eszement ötlet. Még akkor is, ha nagyon csábító lenne megtudni: vajon hogyan festene politikai térképünk, ha az a 600 ezer magyar is elmenne szavazni, aki hiányzott a közelmúltban.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!