Újabb fázisba lépett az ukrajnai válság azt követően, hogy több, orosz többségű kelet-ukrajnai megyében is a függetlenségről szóló népszavazás kiírását követelő fegyveresek szállták meg a közintézményeket, Kijev pedig erre válaszul katonai akciót indított ellenük.
2014. április 17., 20:072014. április 17., 20:07
Akár azt is mondhatnánk: polgárháborús állapotok uralkodnak, bár egyáltalán nem biztos, hogy az arcukat símaszkkal eltakaró, jól felfegyverzett egyenruhások ukrán állampolgárok. Az érintett területek lakói viszont, függetlenül attól, hogy helyi „partizánnak” álcázott orosz speciális alakulatok tartják megszállva a hivatali épületeket, vagy sem, jórészt egyetértenek velük. A zömében orosz ajkú polgárok lakta vidékek lakosságának jó része szíve szerint vélhetően inkább elszakadna Ukrajnától, ezen szándékukat pedig a moszkvai propagandagépezet is tüzeli.
Ugyanakkor nagy hiba lenne az Európai Unió és az Egyesült Államok részéről, ha mindenért kizárólag Moszkvát tennék felelőssé. Egyértelmű, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő most látta eléggé erősnek Oroszországot ahhoz, hogy megkísérelje visszaszerezni egykori befolyási övezetének egy részét, és kihasználta az ukrajnai zűrzavart arra, hogy ezt megvalósítsa. Tévés nyilatkozatából immár egyértelműen kiderül: nincs ínyére, hogy a NATO keleti irányba terjeszkedik, ezért stratégiai pozíciójának megtartása, illetve erősítése céljából elcsatolta a Krímet.
Nem szabad elfelejteni ugyanakkor az új kijevi vezetés felelősségét sem. A nyugati hatalmak ugyan az orosz befolyás növelésének megakadályozása érdekében most úgy tesznek, mintha az ideiglenes ukrán kormány kizárólag kulturált és európéer figurákból állna, de azért nem árt emlékezni rá, hogy az újnáci Szvoboda párt is tagja, első intézkedése pedig a kisebbségek számára az anyanyelvhasználatot lehetővé tevő nyelvtörvény eltörlése volt.
Mindazonáltal tény, hogy Európa számára nem lenne jó, ha Oroszország tovább terjeszkedne Nyugat felé. Ukrajna esetében a megoldás az ország föderalizálása vagy a lehető legszélesebb körű autonómia lehet, a keleti részek és Oroszország egyesülésének tilalmával. Fennáll persze a veszély, hogy Moszkva erre előbb-utóbb fittyet hányna. Ám az ukrán vezetés is bebizonyította, hogy a kisebbségek nem igazán bízhatnak benne.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!