VEZÉRCIKK – Az utókor majd eldönti, hogy valóban mérföldkőnek bizonyult-e a vasárnapi nap a rendszerváltás utáni Románia történelmében.
2014. december 21., 19:482014. december 21., 19:48
Egyelőre azonban túl zavaros minden ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonhassunk le. Szép lenne például Klaus Johannis államfői beiktatása kapcsán arról beszélni, hogy negyedszázad után a román demokrácia felnőtt annyira, hogy a nép vezetőjének választott egy nem román nemzetiségű és nem ortodox vallású jelöltet, azonban szó sincs erről.
Elsősorban amiatt, mert ma Johannis azért lehet az ország elnöke, mivel a Ponta-kormánnyal elégedetlenek tömegének protestszavazata biztosított számára helyzetelőnyt, másodsorban ugyebár – a kormányzó szociáldemokratákhoz hasonló – gyakorta sovén hangot megütő pártok sorakoznak fel mögötte. A mi nézőpontunkból ugyanakkor az sem feltétlenül jó ómen, hogy ő igazából nem az egyik őshonos kisebbség tagjaként határozza meg önmagát, hanem politikai nemzetet vizionál, amelyben mindenki román, és büszke is erre.
De vannak pozitívumok is. Máris szimpatikus például, hogy legfőbb céljai közül a politikai és a szociális ellátórendszerek reformját, valamint a korrupcióellenes küzdelem fontosságát emelte ki, amikre az ország valamennyi lakosának égető szüksége van. Cselekvési terve alapján egyébként egy újabb aktív államfőre számíthatunk, aki nemcsak a diplomáciában és a jogszabályok felülbírálatában vállal majd szerepet. Ezért is jogos a magyar közösség elvárása irányában, hogy ne hagyja figyelmen kívül sajátos igényeiket sem.
Az elmúlt időszakban a kilencvenes évekre emlékeztető jogtiprásoknak vagyunk szemtanúi, a rendszerváltás 25. évfordulóján még ott tartunk, hogy bírság jár a magyar himnusz elénekléséért, jelképeinket pedig bírósági ítéletek kényszerítik le a közintézmények homlokzatáról. És nemcsak onnan.
A Székelyföldön a napokban ezrek tiltakoztak a hatalom hozzáállása miatt. Ebben a kontextusban Johannisnak állást kell foglalnia. Az pedig, hogy mit üzen majd először államfőként a magyaroknak, sokat el fog árulni arról, hogy mit várhatunk tőle.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!