JEGYZET – Mint olyan sok mást, ezt a témakört is nagyon eltalálta Balzac, ha párizsi környezetben is tette közel kétszáz éve a kora egész társadalmát feltérképezni akaró nagy Honoré.
2015. február 24., 20:002015. február 24., 20:00
Azért pedig semmiképpen sem ő a hibás, hogy azokon a tájakon már az 1800-as évek elején dúlt a minden eladó, s ha van hozzá anyagi vagy emberi erőforrásod, akkor minden megvehető vadkapitalizmusnak is nevezett szabadrablás rendezőelve.
Gyengécske próbálkozások után hozzánk istenigazából csak huszonöt évvel ezelőtt gyűrűzött be, igaz, hogy akik felvállalták a részvételt, azok azóta is bőszen igyekeznek behozni az óriási lemaradást. És sikerül is nekik, ha nem is mindenkinek. A műkedvelőbbek hamar elbotlottak, a profik mostanáig bírták.
Senkit nem akarok megsérteni, elhiszem, hogy van, aki még most is vígan űzi az aki bírja, marja fedőnevű ipart, de a látványos bilincscirkusz sok olyat is magával sodort, akiről nemigen hittük volna, hogy valaha is kézre kerül. A börtön és a parlament között nagy garral ingázó, tíz esztendőn át bevallottan és rendületlenül oldó-kötő, kevergető-kavargató elnöki csúcskegyenc szőke ciklon gondolom nem igazán számított lebukásra.
Azért lepte meg annyira a börtöncella enyhén szólva szánalmas belbecse, hogy első gondolata a rácsok lefestése és a falak kitapétázása volt. Kétlem, hogy ismerné Balzac tündöklésekről és nyomorúságokról szóló remekművét, mert ha valaha is elmélyedt volna a műben, a kartársnői által egyszerűen Rájának „becézett” Esthertől ellesett volna némi kis viselkedési manírt. De ha nem, hát nem, az is más világ volt, ez a mostani is más, a szereplők karakterének egyezése merő véletlen. Vagy ha úgy tetszik, akkor a sors egyszerű fintora.
Tény, hogy nagyban folyik az egymást keresztbe-kasba való feldobás, jelentgetés, a nagy igyekezetben pedig még olyasmik is kiderülnek, hogy az elején bármiféle házastársi vagyonközösködést tagadó vallomások ellenére csak tudtak egymás pénzügyeiről ezt-azt.
Hogy a nagy csörtetésnek mi lesz a végkifejlete, kihez fog még elérni, nem lehet megjósolni, mivel a mi liliomos igazságszolgáltatásunk még erősen kullog a Balzac korához képest, de egy valami kétségtelen: ahogy az emberi jellemek nem változnak holmi kétszáz esztendő alatt, a legnagyobb tündökléseket ugyanúgy követik a nagy nyomorúságok.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!