VEZÉRCIKK – Hidegháborút idéző események zajlanak immár a sportban is: az egyre terebélyesedő orosz doppingbotrány az 1970–80-as évek kommunista tömbjében kidolgozott csalási módszerekre emlékeztet.
2016. július 20., 20:132016. július 20., 20:13
Oroszország jelenleg azt kockáztatja, hogy – a korábban megbüntetett atlétáihoz hasonlóan – a nagy sportnemzet összes versenyzőjét kitiltják az idei riói nyári olimpiáról, miután a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség megállapította, államilag irányított tiltottszer-használat segítségével halmozták az érmeket az orosz sportolók a 2014-es szocsi téli olimpián. A vád rendkívül súlyos, hiszen a vizsgálatban évek alatt, tudatosan felépített csalássorozatot emlegetnek, melyben a sportolókon és szakembereken kívül a moszkvai kormány és a titkosszolgálat is érintett.
Vlagyimir Putyin államfő tagadta a magas szintről irányított doppingolásról szóló vádakat, és bár ő is vizsgálatot rendelt el, felhívta a figyelmet, hogy a WADA-jelentés nagyrészt egy „hiteltelen ember\" vallomásán alapszik. A leleplezés ugyanis annak a Grigorij Rodcsenkovnak köszönhető, aki a moszkvai doppinglabort vezette, és aki – miután nyilvánvalóvá vált, hogy az orosz hatóságok bűnbakká tennék – tavaly novemberben az Egyesült Államokba menekült, ott pedig kitálalt.
Az „áruló\" kapóra jött a Nyugatnak, amelynek viszonya egyre inkább elmérgesedik Oroszországgal utóbbi kelet-ukrajnai beavatkozása és a Krím annektálása miatt, a sportban alkalmazott, szervezett csalássorozat pedig nagyot ront Moszkva nemzetközi megítélésén. Putyinék persze azzal védekeznek, hogy összemossák a politikát a sporttal, és lejáratási kampány folyik ellenük, ám még akkor is óriási a baj, ha csak a tizede igaz annak, amit Rodcsenkov állít, illetve ami a WADA-jelentésben szerepel.
Egy biztos: már-már megszámlálhatatlan egyéni pozitív teszt bizonyítja, hogy Oroszországban nemzeti sporttá vált a doppingolás, és az is köztudott, hogy az európai versenyzőket január óta „megtizedelő\" meldonium is a volt szovjet világból szivárgott át. Vitathatatlan, hogyha valaki bizonyítottan csalt, akkor meg kell büntetni, így nem kérdés: ugyanezt az elvet kell alkalmazni akkor is, ha egy teljes sportszakágról (lásd az orosz atléták, no meg a román kajak-kenu válogatott korábbi eltiltását) vagy egy államról van szó. Való igaz, hogy – az olimpiai mozgalom egyik eszméjét idézve – nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos, de nem bármi áron.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!