JEGYZET – Azt mondja a népi bölcsesség, hogy nem eszik olyan forrón a kását! De épp azért született meg valaha ez a bölcsesség, mert mindig akadtak olyanok, akik nem tudtak maguknak parancsolni.
2017. január 31., 21:592017. január 31., 21:59
Olyanok, akik azt hitték, mindenre képesek, mindenkinél mindent jobban tudnak, s történjék bármi, nekik mindent szabad. Ha netán ezt a forró kásába folyton belenyalást ellenszélben gyakorolják, akkor még meg is lehetne becsülni őket karakán bátorságukért. De a nagy mellényű, kakaskodó magamutogatók a legtöbbször gyáva puhányok, csak szóban létező gerincük pedig hatalomból összetákolt pótlék. Ami azonnal összecsuklik, ahogy a hatalom elillan, és eltűnik hirtelen a nagy semmibe.
Ha valaki figyelte, éppen ezt a folyamatot észlelhette a választások óta eltelt időben: a szocdemek, félrelökve az elemista számtanleckéket, a nem egész negyven százalék szavazókedvű negyvenvalahány százalékát nemes egyszerűséggel azonosították az egész országgal, és sürgősen megkezdték csörtéjüket. Nem részletezem az arrogáns, lekezelő, útszéli stílusban egy-egy szóval bárkit és bármit elintéző pártelnök fel és alá járkálását, mert menet közben volt már erről szó, inkább arra figyelnék, hirtelen milyen szűk lett az a nemrég még olyan nagy mellény. És a merészségmutatvány kelléke, a forrón gőzölgő kása is egyszerre megdermedt, úgy hogy nyugodtan lehetne minden veszély nélkül fogyasztani, de most már elment tőle a kedve. Étvágyát, gondolom, a tengeren túl veszítette el, amikor a frissen felkent ottani elnök elfogadta ugyan, hogy járuljon az asztala elé, de még csak fel sem emelkedett, hogy esetleg parolázzanak, és váltsanak egy-két szót.
A jelenetet lencsevégre kapó éber fotográfus pedig azonnal feltette a világhálóra a művét, s ha a világ többi részén nem is sejtette senki a kackiás bajusz mögött megbújó alakról, hogy ő a saját hazájában főkakasnak tartja magát a börtönérett politikusok szemétdombján, de az itthoniak jót nevettek az eseten. Már említeni sem akarja a féllegális kiutazást, legutóbb is csak annyit mondott, hogy semmit nem tud a költségvetés összeállításáról, mert akkor épp egy kicsit nem volt itthon. És szó sincs többé a kormányprogram egyes-egyedül ismert zegzugairól, áthárít mindent az embereire. Amikor pedig a nagy fehérítő akciónak előbb az elnök állt az útjába, majd az utcára egyre nagyobb és nagyobb számban kiözönlő tömeg, a szűnni nem akaró tüntetések ráébresztették: mellénye szűk lett, a kása meg kihűlt! De vajon ki ronthatta el az ő briliáns számításait?!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!