JEGYZET – Hiába is hirdetik olyan hangosan, hogy jogállam erre meg arra, a mioritikus tájakon nem látszik esély végre valahára kiszabadulni a szokásjogok szorításából. Vergődhetünk, ficánkolhatunk kedvünkre, nincs menekvés.
2017. január 22., 22:592017. január 22., 22:59
Itt van például a hó. Félretéve azt a blődlit, hogy váratlanul érkezik december-januárban a hideg, az egyik legerősebb, az összes idevonatkozó törvényt felülíró szokásjog, hogy történjék bármi, senki rá nem teszi a kezét egy hólapátra a saját portája előtt. Kéz- és lábtörést bátran vállalva csörtetnek át a hóbuckákon, amik a sok jövésmenéstől elég furcsa alakzatokat vesznek fel, napközben egy kicsit olvadnak is, éjjel újrafagynak, úgyhogy meg sem lehet szokni az átkelés módszertanát, mert naponta újabb és újabb kihívásokkal szembesül a hóban caplató. Emlékszem egy kegyetlen bukaresti télre, amikor október végén hullt le az első hó, és márciusig naponta kétszer kellett stratégiát váltani a lakáshoz aránylag közeli autóbusz-megálló eléréséhez, reggel munkába menet, délután meg hazafelé.
Negyven évvel ezelőtt volt, de a hírek szerint mintha megállt volna az idő. Egy másik makacson szorító íratlan törvény, hogy a kampánybeli eszement ígérgetések után, amikor végre el kellene kezdeni csinálni is valamit, azonnal kiderítik, hogy az előző illetékesek hazudtak. Amit például most a hasból vett tízmilliárdos hiány körül kavarnak, az még viccnek is rossz. Ráadásul olyan komolyan csinálják, mintha legalább ők elhinnék, amit mondanak. De éppen ez a szokásjog: létfontosságú a hazugság, mert ha nem élnének vele, akkor valamit mégiscsak tenni kellene az ígéretek egy-egy morzsájának a beváltására.
Nem értem, hogy nem szégyelli magát az, aki ennyi sumákolással eltöltött év után még autósztrádáról mer beszélni! Meg befektetésekről, egységes fizetési kategóriákról, egészségügyi fejlesztésekről, hogy a legröhejesebb cirkuszi mutatványt, a 90-es bányászjárás miatti elszámoltatást ne is említsem! Ha a főkolompos akkori elnököt időben előveszik és sittre vágják, akkor még húsz év hiánytalan szabadságvesztés letöltése után is már öt-hat éve szabadon élvezhetné élemedett korának utolsó éveit, ám ma harminc év börtönnel fenyegetni egy nyolcvanhetedik éves embert, az egyenesen gusztustalan. De ez is ősi szokásjog, ez a valós kérdésekről majomkodásokkal figyelmet elterelő hadműveletek: bedobnak valamit, amin rágódhatnak kedvükre az emberek, örüljenek az ingyencirkusznak, nehogy eszükbe jusson követelni mellé a beígért falatka kenyeret is!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!