„Három színt ismerek a világon” – ezzel a mélyenszántó gondolattal kezdődött a román himnusz a kommunizmus idején, aki pedig 1989 előtt legalább óvodáskorú volt, emlékszik rá, hiszen nem kezdődhetett el nap ennek eléneklése nélkül.
2016. június 05., 20:592016. június 05., 20:59
És minden jel arra utal, hogy sokan huszonhat évvel a rendszerváltás utána sem tudták kiverni ezt az üzenetet a fejükből, s nem hajlandóak a piroson, a sárgán és a kéken kívül más színt, színkombinációt megtűrni.
Pénteken a székely zászló ellen folytatott háború újabb epizódját láthattuk, amikor a rendőr Csíkszereda főterén jó cserkész módjára lehúzta, majd szépen összefogta a néhány perccel azelőtt felvont kék-arany lobogót, az esemény szervezőjét pedig társaival bekísérték a rendőrségre.
Ezzel a botránnyal ért tehát véget minden idők legcsendesebb választási kampánya. (Mert ahhoz azért nem fér kétség, hogy a kampány része volt a zászlófelhúzási akció.)
Mire ezek a sorok megjelennek, már szinte mindenhol tudni lehet, hogy kik vezetik a megyét és a várost/községet az elkövetkező négy évben, tudni lehet, hogy hány magyar önkormányzati képviselő harcolhat helyi szinteken a magyarság jogaiért.
Mert ismét bebizonyosodott: huszonhat évvel a rendszerváltás után is harcolnunk kell nemzeti jelképeink szabad használatáért, az anyanyelvhasználat biztosításáért a mindennapi ügyintézésben, a magyar utcanevek kihelyezéséért.
Leszámítva a Székelyföldet és néhány partiumi települést a napokban újra elkezdődnek a tárgyalások az esetleges koalíciókról a román pártokkal. Nem ártana ezeknek a kérdéseknek a rendezését is rögzíteni majd a várhatóan szép számban születő együttműködési megállapodásokban, s időről időre határozottan számon kérni megvalósításukat.
A politikum meggyőzése mellett pedig a lakosságban is tudatosítanunk kell, hogy nem azért gödrös egy utca, mert magyarul is kiírták a nevét, mint ahogy a Községháza felirat miatt sem úszott még el európai uniós finanszírozás. Illetve azt is, hogy jóval több szín van, mint három.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.
Kedvenc és gyűlölt politikusaink egyaránt hősiesen megvédték a nagyi lekvárját: rettenthetetlenül, még az adócsalóknak járó hivatali megbélyegzést is bátran felvállalva, jól kifotózkodták magukat a család ízléses éléskamrájában.
A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.
Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.
Nem könnyű Ukrajna EU-csatlakozásának realitását mérlegelni, hiszen a kérdést azon objektív mutatókon túlmenően, hogy politikailag és gazdaságilag mennyire felkészült az ország, a háború mellett magyar–ukrán konfliktus is beárnyékolja.
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.
Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!