VEZÉRCIKK – Ha a párizsi merényleteket elkövető dizsihadista terroristák célja az volt, hogy még inkább megingassák a migrációs válság által amúgy is megrogyasztott Európai Uniót, akkor jelentjük: nem is állunk olyan messze a cél megvalósulásától.
2015. november 23., 19:322015. november 23., 19:32
A terrortámadásokat követően ugyanis – kiszivárgott hírek szerint – fölmerült: Hollandia abban látná a biztonság növelésének esélyét, ha a tagállamok közötti szabad mozgást lehetővé tevő schengeni rendszert jelenlegi formájában felszámolnák, és létrehoznának egy mini-Schengent, amiben a három benelux országon kívül Németország és Ausztia kapna helyet.
Az természetesen nehezen vitatható álláspont, hogy a biztonságot fokozni kell, és a határellenőrzés ideiglenes visszaállítása a tagállamok között ezekben a hetekben segíthet a terroristagyanús személyek kiszűrésében. Jelen sorok szerzője is némileg meglepődött, de megértette, amikor három nappal a párizsi merényleteket követően a brüsszeli repülőtéren útlevél-ellenőrzés fogadta, amikor a belga fővárosba érkezett.
Azonban innen eljutni oda, hogy feladják a schengeni övezetet, és egy szűk „elit klub” részvételével mini-Schengent hozzanak létre, teljesen abszurd megoldás, amely nem hogy fokozná az érintett országok biztonságát, de az egész EU-t tovább gyengítené. Az egész nem több populista fogásnál, a jelek szerint az ezt felvető nyugati politikusok a közép-európai tagállamokon vernék le a saját mulasztásaikat. Holott nem a közép- és kelet-európai tagállamok tehetnek arról, hogy a nyugati országok olyan bevándorláspolitikát folytattak, amelynek nyomán eltérő kulturális és civilizációs hátterű emberek milliói kerültek az országba, akiket aztán képtelenek voltak integrálni.
Ha rosszindulatúak lennénk, azt mondhatnánk: ha másra nem, arra legalább jó lenne a mini-Schengen létrejötte, hogy megnehezítse a nyugati tagállamokban radikalizálódott, jelenleg is ott élő terroristák bejutását a keleti tagállamokba. De nem érdemes ironizálni, inkább gyorsan el kellene felejteni az Unió további szakadását célzó javaslatokat. És miközben mindent megteszünk a belső ellenség felszámolása érdekében, közös erővel, a lehető legtöbb eszközt és energiát kell az Unió külső határainak védelmébe fektetni.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!