VEZÉRCIKK – Románia egyre kiemelkedőbb stratégiai fontossággal bír a Nyugat és Oroszország közötti konfliktusban, a nyugati katonai szövetség pedig továbbra is eltökélt abban, hogy szembeszáll Moszkva esetleges expanziós törekvéseivel.
2015. július 02., 20:192015. július 02., 20:19
Minden bizonnyal ezt az üzenetet hivatott megerősíteni Jens Stoltenberg NATO-főtitkár csütörtöki bukaresti látogatása, amelynek során a védelmi minisztertől a miniszterelnökön át az államfőig az ország legfontosabb politikai vezetőivel találkozott, majd a NATO-vezénylési központ tervezett helyszínére is ellátogatott.
Mindezen abból a szempontból nincs amiért csodálkozni, hogy Románia az észak-atlanti katonai szövetség keleti határán fekszik, és csupán néhány száz kilométer választja el az orosz határtól, miközben a román és az orosz határ között olyan, bizonytalan politikai helyzetű országok találhatók, mint a Nyugat és Moszkva között választani még mindig nem tudó Moldova, illetve az az Ukrajna, amelyben jelenleg is polgárháború zajlik.
A helyzet hidegháborús jellegét tovább erősíti, hogy gyakorlatilag eldőlt: a NATO-t de facto vezető Egyesült Államok jelentős mennyiségű nehézfegyverzetet – harckocsikat és tüzérséget - telepít át a keleti tagállamokba. Mindez tulajdonképpen érthető annak fényében, hogy a kelet-ukrajnai hadszíntérről az elvileg érvényben lévő fegyverszünet ellenére is egyre fokozódó harcokról érkeznek hírek. Egyúttal viszont aggasztó is – ekkora haderőt nem szokás csak úgy megmozgatni.
Egyértelmű, hogy amolyan idegek harca zajlik. Miközben a NATO-erők látványosan gyakorlatoznak Kelet- és Közép-Európában, és növelik jelenlétüket a keleti tagállamokban, Moszkva az atomtöltet hordozására is alkalmas, nagy hatótávolságú rakéták számának növelését jelentette be, és új, látványos harckocsikat és vadászgépeket állít hadrendbe, illetve a stratégiai bombázóprogram felújítását is tervbe vette.
Ez az egymással szembeni európai erőfitogtatás egyéb, súlyosbító körülmények nélkül is káros és aggasztó lenne. Annak fényében azonban, hogy egy új erő, az egyre agresszívabb és embertelenebb iszlamista fundamentalizmus a nyugati, keresztény civilizáció – tehát mindkét szemben álló fél – elpusztítására tör, egyenesen esztelenség.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!