VEZÉRCIKK – Akár örülhetnénk is, hogy lám: végre Románia is felismerte, hogy a határokon túl élő nemzettársak védelme és támogatása nem ördögtől való, és nem egyenlő a revizionizmussal, amelylyel Magyarországot vádolják rendszerint a bukaresti illetékesek, amikor fellép az erdélyi magyar közösség érdekében.
2015. augusztus 17., 19:582015. augusztus 17., 19:58
Például egészen biztató Cristian Diaconescu volt külügyminiszter kijelentése, miszerint Romániának Magyarország példája nyomán román igazolványt kellene biztosítania a külhoni románoknak, amellyel bizonyos támogatások is járnak.
A gond csak az, hogy mindezen pozitív megnyilvánulásokat olyan kijelentések ellensúlyozzák, amelyek egyrészt a román illetékesek által alkalmazott kettős mérce, másrészt a parttalan, a józan ész korlátait rég túllépő sovinizmus bizonyítékai.
Azt már megszokhattuk, hogy a román fél a magyar követeléseket azzal söpri le az asztalról, hogy Románia a kisebbségek európai paradicsoma, az európai normák nem írják elő az autonómia biztosítását, és egyébként is Romániával szemben Magyarország nem biztosít alanyi jogon parlamenti jelenlétet a kisebbségeknek. (A kisebbségeket érintő ügyek intézésére jogosult magyarországi kisebbségi önkormányzatokat ilyenkor nagyvonalúan „elfelejtik.”)
Ám a legnagyobb gond nem is ezzel van, hanem a székelyföldi románok magyarok általi „elnyomásáról” szóló fantazmagóriákkal. Amelyekre legyinthetnénk, ha csak a magyar–román viszony folyamatos mérgezésének szándékával működtetett román, magát „civil” fórumnak nevező szélsőséges szervezet hangoztatná, azonban immár az állam első számú Hargita megyei képviselője, a prefektus is azt vizionálja, hogy a magyarok ellehetetlenítik a helyi román közösséget.
Vagyis az az abszurd helyzet állt elő, hogy Románia olyan országként próbálja beállítani magát, amely annyira paradicsomi állapotot biztosít a kisebbségeknek, hogy már ott tartunk: ők nyomják el a román többséget.
Ami nem csupán eget rengető ostobaság, hanem veszélyes is. Mert könnyen előfordulhat, hogy az ilyen nyilatkozatokkal próbálnak megágyazni egy olyan stratégiának, amelynek célja a magyar közösség jogainak csorbítása, végső soron pedig a Székelyföld etnikai arányainak megváltoztatása.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.
Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.
Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.
Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.
Teljes hőfokon ég Magyarországon a jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választást megelőző kampány, és a politikai csatazaj közepette időnként a nemzetpolitika is terítékre kerül.
Miközben a Recorder oknyomozó portál dokumentumfilmje súlyos visszaélésekre világít rá a román igazságszolgáltatási rendszerben, azért megjegyezhetjük: a tényfeltáró riporttal jókora szívességet tett a kormánynak.
A híradót hallgatom. Beszámolnak arról, hogy egy német város karácsonyi vásárában késeltek, egy másikban, valahol Bajorországban pedig minél több személy halálra gázolását tervezte öt migráns.
Az Egyesült Államok magára hagyja Európát, sőt már ellenségének tekinti – ilyen apokaliptikus kommentárok hangzottak el annak kapcsán, hogy a Trump-adminisztráció közzétette Washington új nemzetbiztonsági stratégiáját.
December 10-e az emberi jogok világnapja, mivel 1948-ban ezen a napon fogadta el az ENSZ közgyűlése Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát.
szóljon hozzá!