VEZÉRCIKK – Akár örülhetnénk is, hogy lám: végre Románia is felismerte, hogy a határokon túl élő nemzettársak védelme és támogatása nem ördögtől való, és nem egyenlő a revizionizmussal, amelylyel Magyarországot vádolják rendszerint a bukaresti illetékesek, amikor fellép az erdélyi magyar közösség érdekében.
2015. augusztus 17., 19:582015. augusztus 17., 19:58
Például egészen biztató Cristian Diaconescu volt külügyminiszter kijelentése, miszerint Romániának Magyarország példája nyomán román igazolványt kellene biztosítania a külhoni románoknak, amellyel bizonyos támogatások is járnak.
A gond csak az, hogy mindezen pozitív megnyilvánulásokat olyan kijelentések ellensúlyozzák, amelyek egyrészt a román illetékesek által alkalmazott kettős mérce, másrészt a parttalan, a józan ész korlátait rég túllépő sovinizmus bizonyítékai.
Azt már megszokhattuk, hogy a román fél a magyar követeléseket azzal söpri le az asztalról, hogy Románia a kisebbségek európai paradicsoma, az európai normák nem írják elő az autonómia biztosítását, és egyébként is Romániával szemben Magyarország nem biztosít alanyi jogon parlamenti jelenlétet a kisebbségeknek. (A kisebbségeket érintő ügyek intézésére jogosult magyarországi kisebbségi önkormányzatokat ilyenkor nagyvonalúan „elfelejtik.”)
Ám a legnagyobb gond nem is ezzel van, hanem a székelyföldi románok magyarok általi „elnyomásáról” szóló fantazmagóriákkal. Amelyekre legyinthetnénk, ha csak a magyar–román viszony folyamatos mérgezésének szándékával működtetett román, magát „civil” fórumnak nevező szélsőséges szervezet hangoztatná, azonban immár az állam első számú Hargita megyei képviselője, a prefektus is azt vizionálja, hogy a magyarok ellehetetlenítik a helyi román közösséget.
Vagyis az az abszurd helyzet állt elő, hogy Románia olyan országként próbálja beállítani magát, amely annyira paradicsomi állapotot biztosít a kisebbségeknek, hogy már ott tartunk: ők nyomják el a román többséget.
Ami nem csupán eget rengető ostobaság, hanem veszélyes is. Mert könnyen előfordulhat, hogy az ilyen nyilatkozatokkal próbálnak megágyazni egy olyan stratégiának, amelynek célja a magyar közösség jogainak csorbítása, végső soron pedig a Székelyföld etnikai arányainak megváltoztatása.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.
Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.
Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.
Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.
Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.
Nincs miért szépíteni: az alkotmánybíróság ítéletével, amellyel megsemmisítette a bírák és ügyészek különleges nyugdíjait módosító törvényt, tovább erodálta a román jogállamisági intézményekbe vetett, még meglévő bizalmat.
Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.
Kedvenc és gyűlölt politikusaink egyaránt hősiesen megvédték a nagyi lekvárját: rettenthetetlenül, még az adócsalóknak járó hivatali megbélyegzést is bátran felvállalva, jól kifotózkodták magukat a család ízléses éléskamrájában.
A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.
Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!