VEZÉRCIKK – Vérlázító, hogy az az orvos, aki tanulmányai befejezésekor elismételte a hippokráteszi esküt, megfogadván, megőrzi a hivatás tisztaságát, tekintélyét, és hogy minden igyekezetével segíteni fog a betegein, képes szemrebbenés nélkül közölni a pácienssel: nem operálja meg, ha az nem fizet neki ezer eurót.
2016. szeptember 27., 19:062016. szeptember 27., 19:06
Ha pedig ne adj’ isten, a szorult helyzetben lévőnek nincsen ennyi pénz a farzsebében, azonnal praktikus tanáccsal szolgál: sántikáljon csak ki a rendelőből, adja el értéktárgyait, és ha ez nem elég, akár a házát is tegye pénzzé. És ez nem városi legenda, hanem a minap történt Marosvásárhelyen.
Az ortopéd orvost őrizetbe vette a rendőrség: rajtakapták, amint 800 eurónyi csúszópénzt vett el egy páciense hozzátartozójától. Bár a jóérzésű hétköznapi ember, sőt egy jóérzésű orvos számára is felháborító lehet az eset, minden valószínűség szerint nem elszigetelt, és sajnos nem mondható szokatlannak. Valószínűleg mindenki hallott már arról vagy megtapasztalta, hogy szinte kivétel nélkül fizetnek a betegek az orvosnak, legyen szó életmentő vagy jelentéktelenebb beavatkozásról. Úgynevezett hálapénzt fizetnek. A romániai átlagpolgárnak, akinek havi bére nem haladja meg a 450 eurót, ha úgy hozza a balsorsa, és a vásárhelyihez hasonlóan viszonyuló orvoshoz kerül, le kell pengetnie az 1000 eurós paraszolvenciát – persze csak ha nem akar nyomorék maradni. Hálából.
A hazai egészségügyi kezelések bevett szokásnak számító velejárója, hogy az orvosnak járó köszönet szinte csak számokban fejezhető ki (nem is lejben, de euróban). Az már csak ráadás, hogy a páciens sok orvos szemében nem jelent többet számadatnál, számjegyekben kifejezett laboratóriumi leletek és kórképek összességénél. Bár természetesen a lélek is gyógyításra szorulna minden esetben, nagyon sok orvos nem veszi ezt figyelembe: csak számokkal dolgozik, csak számokért.
Azt már jó ideje tudjuk, hogy rosszul fizetik Romániában az életbevágóan fontos orvosi hivatás képviselőit, és hogy emiatt egyre többen keresik külföldön a boldogulásukat. Azt is tudjuk, tapasztaljuk, hogy egyre kevesebb a hivatását valóban belső indíttatásból és lelkiismeretesen, a beteg érdekeit szem előtt tartva végző gyógyító. Annak azonban nem lenne szabad az orvostársadalom és a betegek számára is magától értetődővé, elfogadottá és megszokottá válnia, hogy a páciens nem több, mint potenciális fizetésforrás és József Attilával szólva: kartotékadat.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!