JEGYZET – A kérdésre, hogy mikor kezdődött a történelem, más és más népek eltérő választ adnak. Időszámításuk is ezért különbözik: bele lehetne zavarodni, bár a sok ezer év eseményeinek előszámlálása nem is okoz olyan nagy gondot például a kínaiaknak, hisz van mit számon tartaniuk.
2015. március 31., 19:452015. március 31., 19:45
A mi közvetlen környezetünkben élők – szerencsére?! – nem a távol-keletiekhez hasonló lelkületű emberek: úgy éltek le évszázadokat, hogy békésen terelgették erre-arra nyájaikat, s ha valami „jöttment” idegeneknek kedve szottyant elvenni a netán még beszélni is tudó báránykákat, akkor készségesen átengedték őket, ha pedig nagyon kellett, fejüket is a tőkére hajtották, gondolván, végezzenek velük is, ha már oda a nyáj.
De egyszer csak megfordult a széljárás, és a szelíd áldozatokból vérmes győzők lettek, akik erre-arra kaszabolva nyesték le azok leszármazottjainak a fejét, akik eredetileg kinézték maguknak az ékesszóló barikával egyetemben azt a csodanyájat. Nem volt ez olyan nagyon régen, még száz esztendeje sincs, na de matematikailag hiába kevesebb a néhány évtized a több évszázadnál-évezrednél, a győzőknek ez mit sem számít. Most is lehajtják a fejüket, csak ezúttal nem a bárd alá, hanem a homokba, mint a struccok.
És az időt sem a táltos bárányok észjárása szerint számolják, hanem mint a jámbor, nagytestű futómadarak. Magyarán számukra minden akkor kezdődik, amikor ők lettek a janik. Például ma már jó nagy hangon rikoltozzák, hogy a két évezredes katolikus egyház az ő államuktól olyan épületeket perelt-kapott vissza, amiben közintézmények működtek. Csak annak felejtettek el utánajárni, hogy eredetileg milyen állam melyik intézménye építette fel ezeket, kiknek és mi célból.
A kétszázötven éve működő iskolában vagy a százötven éve folyamatosan játszó színtársulatban az addigi működtetők és a hatvan éve betelepedők között milyen időszámítás járja?! Na ezek azok a kérdések, amelyekkel a homokba busa fejüket mélyen belefúró struccok nem foglalkoznak. Válaszként legfeljebb megrázzák fartollaikat, kavarnak egy kis szelet, de megy minden tovább.
Őket úgysem zavarhatja ki senki és semmi, mert ha lábukat nem is vetették meg hasonlóan régi épületekkel, fejükkel birtokon belül vannak, jó mélyen benn a homokban. Onnan pedig kibújni soha nem lesznek hajlandók!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!