A vak is láthatja, hogy alig jut ideje testmozgásra a diáknak, aki reggel nyolctól délután háromig iskolapadban görnyed, délután megoldja a legtöbbször nem elhanyagolható mennyiségű házi feladatot, majd – ha jut energiája és lelkiismeretes – memorizálja is másnapra a román-, földrajz-, történelem-, kémia- és németnyelvtan-leckét.
2016. szeptember 21., 19:222016. szeptember 21., 19:22
Persze sokan járnak hetente többször úszni, focizni, karatézni, balettezni, lovagolni, viszont ezt otthoni ösztönzésre teszik, hiszen az iskolarendszer nem tekinti a mozgást, a sport megannyi pozitív hozadékát a napi tanrend természetes velejárójának – mint ahogy Európa más országaiban megszokott.
Így a szülő zsebét terheli, ha egyensúlyt akar teremteni a gyerek életében az információátadáson alapuló követelményrendszer és az ebből fakadó mozgáshiány, az ülő életmód dominanciája között. (Az csak hab a tortán, hogy már az elemisták is rengeteg időt töltenek szabadidejükben képernyő(k) előtt ücsörögve.)
Például a serdülő heti 35 tanórájából átlagosan mindössze kettő a torna, ami korántsem elég ahhoz, hogy a fejlődő test mozgásigényét kielégítse. Nem beszélve arról, hogy ily módon kimarad mindennapjaiból a mozgásos tevékenységek számos pozitív hozadéka, hiszen aligha ajándékozzák meg a diákot a túlnyomórészt lexikális tudást követelő tanórák azzal, amit a sporton keresztül megtapasztalhat.
Pedig a sport nemcsak testedzést jelent, de mentálisan és érzelmileg is fejleszt, edzi az empátiát, csapatszellemre nevel, erősíti az összetartozás-érzést, a gyereknek összpontosítania kell, megtanulja, hogyan találja fel magát a hirtelen előállt döntéshelyzetekben, stb. Ezt tartja szem előtt az iskolai élet mozgáshiányának kiküszöbölését is célzó Erdélyi Magyar Középiskolás Sportolimpia, amely tavaly 400 résztvevőt vonzott, idén pedig már 700 diákot mozgat meg.
A tegnap kezdődött, immár második alkalommal szervezett kolozsvári rendezvényre Erdély minden megyéjéből érkeztek fiatalok, akik a futball, kézilabda, kosárlabda, röplabda és atlétikai versenyszámok mellett idén az úszás négy versenyszámában is megméretkezhetnek. Sok tekintetben jó jel, hogy egyre többen kapcsolódnak be sportrendezvényekbe.
Az is fontos például, hogy az effajta vetélkedőkön azoknak a diákoknak is sikerélményben lehet részük, akik mondjuk egy matekversenyen nem remekelnének, viszont jól mozognak. Ha egyre több vonalon ellensúlyozzák a hasonló versenyek az erdélyi iskolások mozgáshiányát, a követelményrendszer egyoldalúságát, remélhetőleg egészségesebbek lesznek az ifjú generációk. És ez több, mint sport: ez már hosszú távú terápia.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!