Csak idő kérdése volt, mikor robban a bomba a román közszolgálati televízió háza táján a pénzügyi összeomlás miatt. És az sem vitás, mi vezetett ide.
2015. július 30., 12:132015. július 30., 12:13
2015. július 30., 12:192015. július 30., 12:19
A közmédia is azért juthatott a napjainkban nyilvánvalóvá vált csődközeli állapotba, amiért számos más állami intézmény az elmúlt két és fél évtizedben Romániában: mert a politika játszóterévé vált. Bár a törvény értelmében a köztévé felügyeletét a törvényhozás látja el, az intézmény irányítása fölött tulajdonképpen a mindenkori parlamenti többség, vagyis a politikai hatalom diszponál. Politikai megfontolások és alkuk alapján nevezik ki az elnök-vezérigazgatót, a köztévé működését felügyelő igazgatótanács tagjait, akik aztán ellentételezésként, a politikumnak való megfelelési kényszer mentén bizalmi embereket helyeznek a kulcspozíciókba. Ennek fényében nem csoda, hogy eltapsolták a közpénzt, hiszen más közintézményhez hasonlóan a közszolgálati televíziónál sem a takarékoskodás, az ésszerű menedzsment volt a fő szempont. A parlamenti pártok és a mindenkori kormányok persze tisztában voltak azzal, hogy ez az állapot tarthatatlan, az intézmény pénzügyi szempontból a vesztébe rohan, csak hát politikai érdekeiknél fogva nem látták értelmét megbolygatni a darázsfészket. Amely azonban most felbolydult: a szakszervezet perrel fenyegeti a megszorító intézkedésekről döntő igazgatótanácsot, a dolgozók pedig a TVR vezetőségét okolják a kialakult helyzetért, követelve a felelősségre vonásukat. Tegyük hozzá: joggal. A közszolgálati média szerte a világon egyre nagyobb nehézségekkel küzd, amihez a politikum kártékony beavatkozásán túlmenően hozzájárul a kereskedelmi tévék fokozott térhódítása is. A konkurencia tekintetében Romániában különösen nehéz helyzetben van a köztévé, hiszen tucatnyi kereskedelmi csatornán kívül hat hírtévével kell felvennie a versenyt. Ez azonban még nem jelent felmentést az intézmény vezetőinek kudarcos tevékenységére. Amely felveti a büntetőjogi felelősség kérdését is, elvégre ne feledjük: az adófizetők pénzét tapsolták el. Félő azonban, hogy a tervezett intézkedések tűzoltásra lesznek elegendőek, amelyeknek a TVR dolgozói isszák meg a levét. No meg a nézők.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!