JEGYZET – Miközben a világ feszülten figyeli a kelet-ukrajnai harcokat, elsikkadni látszik egy másik, közép-európai válsággóc, ahol nem kisebb intenzitással feszülnek egymásnak a felek.
2015. január 31., 11:042015. január 31., 11:04
Erdélyről van szó, annak is a keleti feléről, a Csíki-medencéről, ahol hónapok óta hidegháborús hangulat uralkodik, és nem csupán azért, mert a hőmérséklet néha mínusz harminc fok felé közelít.
Hanem azért, mert olyan konfliktusgóc alakult ki, amely lassan fontosabbá válik minden más problémánál, elhomályosítja a románokkal való igazi jogegyenlőség megvalósítását célzó magyar követeléseket, az autonómiatörekvéseket. És jó úton van afelé, hogy hidegháborúból forró konfliktussá váljon.
A Nagy Csíki Sörháborúról van szó, amely azért tört ki, mert egy helyi vállalkozó úgy döntött: kihasználva, hogy a holland multi által a Csíkszeredában román nyelvű címkével gyártott sört mindenki csak magyarul emlegeti, magyar címkével, a köztudatban forgó magyar néven hozta forgalomba saját csíki sörét, a név elé biggyesztve az „Igazi” jelzőt.
A multi nem teketóriázott, beperelte a vállalkozót, mondván, az lenyúlta a márkáját, ami enyhén szólva is vitatható, hiszen eleddig egyetlen, helyben terjesztett márkán kívül eszébe sem jutott, hogy magyar feliratú címkével, magyar néven forgalmazza sörét országosan.
Alapfokon veszített is, a fellebbezés kapcsán viszont kérte a per nem magyarlakta vidékre való áthelyezését, mivel szerinte a magyar közeg befolyásolhatja a bírákat. Ráadásul a kérésben meglehetősen bunkó módon – átvéve a soviniszta román politikusok és sajtó szóhasználatát – „úgynevezett” Székelyföldnek nevezi a Székelyföldet.
Nos ennek nyomán máris mozgalom indult a multi termékeinek bojkottálására. Ennek nyomán a helyzet a végletekig fokozódhat. Ismerve nemzetünk vérmérsékletét, családok, barátságok mehetnek tönkre amiatt, hogy egyik fél a multi, a másik pedig a helyi cég márkáját kedveli jobban.
A végén elérkezhet az az idő, amikor nyílt állásfoglalásra szólítanak mindenkit, mert ennek alapján döntik majd el, hogy ki az igaz hazafi, és ki a komprádor áruló, a külföldi rablókapitalista multik bérence, a nemzet ellensége.
Félve kérdezem: az egyre élesedő szembenállás fényében vajon még jó magyar-e az, aki e sorok szerzőjéhez hasonlóan egyik fél mellett sem áll ki például azért, mert inkább a bort kedveli?
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!