VEZÉRCIKK – Nem először történik meg, hogy utcára vonulnak a pedagógusok, akik a társadalom minden szegmensét meghatározó áldatlan hazai viszonyok közepette valóban méltánytalanul kevés pénzt kapnak embert próbáló munkájukért.
2016. május 31., 19:332016. május 31., 19:33
Közhely, hogy az orvos és a tanár hivatása a legemberközelibb és legfelelősségteljesebb: emberéletek, gyereksorsok és jövők múlhatnak azon, hogy miként viszonyulnak e két szakma képviselői a rájuk szorulókhoz, rájuk bízottakhoz.
Üzenetértékű, hogy a pedagógusok szerdára, gyermeknapra időzítették bukaresti tüntetésüket, miután kudarcot vallottak a tanügyben dolgozók érdekeit védők és a munkaügyi minisztérium közötti többfelvonásos egyeztetések. A tanerők újfent elégedetlenek és újfent jogosan: a kormány 5 százalékos korrekcióra vonatkozó javaslatának értelmében nem emelnék meg mindenkinek a bérét, csak a tanárok egy részének.
A szakszervezetek szerint nevetséges a kormány javaslata. És valóban: nevetséges, hogy egy kezdő tanárnak a tervezett béremeléssel együtt mindössze bruttó 1650 lejjel jutalmaznák a munkáját, egy első fokozati vizsgával rendelkező tanítónak csak154 lejjel emelnék meg a bérét. Az elmúlt években, évtizedekben az egymást követő kormányok közül nemhogy egyik sem érte el, de még közelébe sem jutott, hogy a tanári munkát fontosságához mérten jutalmazzák. Így ez az egyik fő oka, hogy az oktatásügy ezer sebből vérzik. Lassan csak azok maradnak itthon tanítani, akik nem kapnak jobb ajánlatot külföldön, a pedagógusok elégedetlenek, túlterheltek, megesik, hogy felületesen végzik munkájukat, a diákok eredményeinek színvonala nem emelkedik látványosan, és sorolhatnánk.
A sokféle gond persze szervesen összefügg egymással, nem újkeletű, és – tüntetések, fizetésemelések ide vagy oda – egyelőre nem mutatkozik számottevő pozitív változás a láthatáron. Viszszatérve a gyermeknapi tiltakozáshoz: lehet, hogy hatásos lesz, viszont nem biztos, hogy a diákoknak is jót tesz, ha kulcsfontosságú megmérettetések előtt tüntetésekre összpontosítanak a tanárok. De ez sem újdonság, hiszen már megszokhattuk, hogy különböző tényezők – tanügyi törvények, döntések, bérek, tüntetések, elégedetlenség – bábái között épp a gyermek vész el.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!