JEGYZET – A felfordulás miatt lassan már megszokottá váló város körüli utazgatásaim egyike furcsa módon elakadt: a buszról átszálltam a villamosra – becsületére legyen mondva, akkor érkezett a megállóba, amikor az elektronikus kijelző írta, sőt talán majdnem egy perccel hamarább, felszálltunk és elindultunk.
2015. november 24., 19:392015. november 24., 19:39
Három megálló nem a világ, kényelmesen hátradőlve vártam a megérkezést. Egyszer csak megáll, előbb csenget egy éleset, majd kisvártatva kitárulnak az ajtók, és az emberek leszállnak. Én maradtam, mert nem siettem túlságosan, és mert képtelen vagyok született hiszékenységemtől megszabadulni, azaz hinni abban, hogy aminek működnie kell, az működni is fog.
Meresztgettem a nyakam, hátha meglátom, mi a baj, de csak egy kicsivel előttünk álldogáló másik villamost láttam. Gondoltam, valami olyan fura áramszünet lehet, ami csupán a járművek áramszedőit bénítja le, az ajtónyitó gombokat nem. Amikor viszont a mellettünk futó sínpáron feltűnt a szembejövő járgány, megdöbbentem. Ilyen diszkriminatív áramszünetek mégsem lehetnek, hogy csak a jobb vagy a bal sínpár villamosait engedik közlekedni a másik oldal utasainak bosszantására.
Nem, inkább leszállok én is, mert telik az idő. Helyesen döntöttem, megláttam ugyanis, hogy a városháza oldalkapujával egy vonalban, a mi sínünkön egy pofás terepjáró terpeszkedett, gondtalanul elzárva a forgalmat. Vezetője sehol, valószínűleg fel sem ötlött benne, hogy esetleg nem jó helyen hagyta a masináját. Eszembe jutott, hogy többször olvastam már hasonló esetről a helyi sajtóban, élőben azért nem tapasztalhattam meg, mert nem közlekedtem a felfordulás előtt azon az útvonalon villamossal.
Hasonló arcátlanságot viszont szinte naponta tapasztalok a lakásunk előtt, ahol a másik oldalon lévő intézménybe jövő egy-egy nagyfiú keresztben parkol, körülbelül három helyet foglalva el. Igen, végeredményben ez is metakommunikáció: így közlik ezek a világgal, hogy na, pupákok, jól nézzétek meg, ez a verda nem akárkié.
Volna még egy lehetőség, félve ejtem ki, mert hátha tévedek: nem tudnak rendesen parkolni, talán nem is tanították őket, ezüsttálcán szolgálták fel nekik a hajtási igazolványt. De ne legyek rosszmájú, maradjunk a kivagyiságnál. Amiről Karinthy az egyik paródiájában azt írta, hogy „nadrágom rongyos, de nemes szívet takar\".
Ha egyébre nem is, egyvalamire jó volt Irán hétvégi, Izrael elleni eszelős támadássorozata: bebizonyította, hogy Teherán és a proxyjának számító Hamász hiába próbálta több ezer palesztin feláldozásával aláásni Izrael nemzetközi támogatottságát.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!