Mostanában a mi tájainkon annyira eluralta a politika a sajtót, hogy olvasni még lehet ugyan független véleményeket, de látni-hallani már alig.
2016. június 26., 20:212016. június 26., 20:21
Csak keveseket vonz már a friss sajtótermék nyomdaillata, és minek is böngészgetné a hasábokat, ha egyéb elfoglaltságai közben saját pártállását igazoló propagandaszöveget nézhet és hallgathat egyenes adásban. Csak a kellő adó(kat) kell ismerni, adás közben aztán bátran maga elé dünnyögve szidhatja az ellenkező véleményt hirdetőket. Hogy a mezei médiabefogadók így viselkednek, az tulajdonképp egyáltalán nem szokatlan, végeredményben ők a propaganda, a pártsajtóorgánumok igazi célpontjai: az arctalan tömeg, akiket vezetni és megvezetni kell.
Akik saját bőrünkön éreztük a hajdani egypártrendszer sajtóhoz való viszonyulását, tudjuk, hogy nem volt ugyan olyan éber cenzor, akit még éberebb odafigyeléssel és komoly, kimerítő munkával ne lehetett volna kijátszani, de szamizdat kiadványokkal vagy nyilvánosan elkiabált véleményekkel már sokkal nehezebb volt próbálkozni. ’89 decemberétől kezdve aztán az általános függetlenség hirdetése lett a divat, ami maradt is ugyan néhány évig, de csak a fejlécre biggyesztett kiírásban. A célközönség nem háborgott ellene, hisz végeredményben a szabad pártválasztás is a szabadság tartozéka.
Az viszont érthetetlen, hogy sok elsővonalas politikus épp ezt nem érti: az ő véleményüktől eltérő írott sajtót igyekeznek kiirtani, a sugárzott média embereit kitiltják olyan helyekről, ahol addig bátran és szabadon mozoghattak, illetve a legfelsőbb vezetők is odáig süllyednek, hogy egy-egy, velük ellenséges adót kipécézve folytonosan azokat szidják. Akármiről is volt szó, emlékszünk, hogy Băsescu az Antena 3-at, Ponta viszont a Realitateát okolta mindenért. Utóbbi még mindig ezt teszi, pedig levitézlése után most megint szeretne visszakapaszkodni az élvonalba.
Történik ez annak ellenére, hogy a nyilvánvalóan egyoldalú tájékoztatásuk mellett mindkét adó a profizmus hiányáról is üvöltözik: az egyfolytában csácsogó műsorvezetők újabban már az időjárás-jelentésbe is belebeszélnek, meghívottjaikat szóhoz sem engedik és azzal dicsekednek, hogy x-nek és y-nak ők az ellenfelei. Javasolnám a madarat tolláról kezdetű szólás folytatásának embert ellenségéről változatát! Hátha észhez térnek a felek!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!