Sajtó, szabadság és az RMDSZ identitászavara

Az érintettek és a velük szimpatizáló kívülállók egy része gyakorlatilag már reflexszerűen a magyar kormány kezét látja az ügy mögött, amely szerintük azzal fizetteti meg az RMDSZ-nek a kampány során nyújtott támogatást, hogy kikövetelte a vele szemben kritikus erdélyi sajtóorgánumok és újságírók parkolópályára helyezését.

Erdélyi sajtóorgánum munkatársaiként természetesen szolidarizálunk az állás nélkül maradt kollégákkal, és sajnálatosnak tartjuk, hogy újabb magyar nyelvű médium szűnt meg. Ugyanakkor a váltások mögött nem annyira (vagy nemcsak) a politikai megfontolások, hanem az RMDSZ identitásproblémái állhatnak.

Tény, hogy mindkét sajtóorgánum elsősorban a balliberális áramlathoz tartozó véleményeknek adott hangot. Mindemellett attól függetlenül, hogy néha sarkos-karcos, ideológiailag vezérelt, zsigeri vélemények láttak benne napvilágot, az Erdélyi Riport minőségi tartalmakat állított elő – talán túlságosan is minőségieket. Annyira szűk réteghez szólt, hogy az jóformán alig mérhető – a legjobb időszakban elért, napi 400 fölötti nézettség még közepes látogatottságnak is nehezen nevezhető. Vagyis az anyagi érvek a működtető tulajdonos részéről megállnak a lábukon – az már kevésbé, hogy a bezárás tényét nem jóval korábban, hanem csupán napokkal annak hatálybalépését megelőzően, karácsony előtt néhány nappal tudatták az érintettekkel. Ez nem csupán embertelen, de cinikus is – nagyon olyan szaga van, hogy még egy utolsót akartak rúgni a portálba, amely csak a pénzt vitte, de hasznot igazából nem hozott, viszont annál önjáróbb volt.

A Maszol.ro-nál a bezárás veszélye nem fenyegetett, mivel az „önjárásé\" sem állt fenn, és a nézettségre sem lehet panasz. Az átfazonírozás azonban a jelek szerint a működtetők számára annál fontosabb volt. A Vélemény rovatban megjelent publicisztikák jó részének legfőbb jellemzője a masszív ideológiavezéreltség, illetve a zsigeri jobboldal-ellenesség volt. A szerzők egy része általában előbb lőtt, aztán kérdezett, véleményük kialakításában pedig rendszerint a tények játszották a legkisebb szerepet. Mindegy, mit tett a magyar kormány, az csak rossz lehetett.

Az RMDSZ számára ez hosszú évekig megfelelt, hiszen közben kritikátlanul ajnározták a szövetséget, amely a még a Markó-érában kialakult status quo szerint szemben állt a jelenlegi magyar kormánypártokkal, és inkább a balliberális oldalhoz húzott. Ez érződött a médiájában is. Ugyanakkor ez szöges ellentétben állt azzal, hogy az RMDSZ hivatalosan a jobbközéphez sorolta magát – olyannyira, hogy a konzervatív pártokat tömörítő pártcsalád, az Európai Néppárt tagjává vált.

Annak kiderítése, hogy ez azért alakult így, mert a Fidesz eleve hűvösen viszonyult az RMDSZ-hez, vagy azért, mert Markó Béla személyesen is inkább a baloldalhoz vonzódott, meghaladná ezen írás kereteit – mindenesetre beszédes lehet a tény, hogy az RMDSZ éléről visszalépett Markó továbbra is a magyar balliberális oldal legismertebb médiumaiban közli gyakran sértett hangvételű írásait.
Markó távozása után az RMDSZ identitászavara – az, hogy hivatalosan jobbközép párt, ám a médiájában szinte kizárólag balliberális és szélső-balliberális hangvétel uralkodott – miatti feszültség egyre nyilvánvalóbbá vált. A fiatalabb helyi vezetők egy része egyre többször nyíltan kiállt a magyar kormánypártok mellett, és tény, hogy a szövetség választóinak elsöprő többsége is inkább a jobboldal felé húz.

A mostani döntések annak a folyamatnak az újabb lépéseiként is értelmezhetők, amelyet az RMDSZ „markótlanításának\" nevezhetünk – vagyis „szakítanak\" a nem is annyira a magyar kormány, mint inkább a választópolgárok többségének elvárásai miatt egyre inkább tehernek minősülő balliberális értelmiségi holdudvarral, vagy legalábbis annak egy részével. (És azért az is szempont, hogy a kritikátlan, gyakran az 1989 előtti nyelvezetet idéző ajnározás egy idő után már az ajnározottnak is kényelmetlen). Könnyen megtörténhet, hogy ehhez a végső lökést a Fidesz és az RMDSZ egymásra találása adta meg, ugyanakkor az ideológiai is-is állapot hosszú távon nehezen tartható. Kérdés persze, hogy milyen irányultságúak lesznek az új szerzők – már ha lesznek.

Most az érintettek, illetve elvbarátaik szidják a rendszert, amely lehetővé teszi, hogy az RMDSZ a román állam által a magyar kisebbség kulturális identitásának fenntartása céljából kiutalt összegekből fenntartott sajtóorgánumokban tulajdonosként a saját kénye-kedve szerint járjon el. Csak hát az a helyzet, hogy a rendszert ily módon működtető, a magyar közösségnek járó pénzek kizárólagos kezelésének jogával az RMDSZ-t felruházó jogszabályok kidolgozásában az az RMDSZ is vaskosan benne van, amely mellett eddig teljes mellszélességgel kiálltak, és – tisztelet a kivételnek – elmozdításukig, mindaddig, amíg a közpénzekből fenntartott RMDSZ-média bérlistáján ők maguk is szerepeltek, semmilyen problémát nem láttak benne. Akkor élt és virult a sajtószabadság. Az csak most halt meg, hogy az RMDSZ már nem tart igényt értékes munkájukra.