VEZÉRCIKK – Nem lehet az ember fából – szól a nóta, ám a dalba foglalt nagy igazság egyvalakire biztos nem érvényes: a Maros megyei kormánymegbízott fafejűsége töretlen, amikor a magántulajdon bitorlásáról vagy visszaállamosításáról van szó.
2016. augusztus 25., 19:572016. augusztus 25., 19:57
A restitúció megakadályozása a prefektusi tisztséggel járó állandó feladatkör, hiszen hiába bukott bele az állam jelenlegi helyi képviselőjének túlontúl buzgó elődje: Lucian Goga is ugyanott folytatja konokul, megrögzötten, csak finomabban fogalmaz.
Miközben – a 2014 végén emiatt leváltott – Vasile Liviu Oprea gond nélkül kimondta, hogy az erdélyi magyarságot puszta léte miatt kockázati tényezőnek, veszélyforrásnak kell tekinteni, ezért a Kárpátokon túlra kell „menekíteni” az erdő-visszaszolgáltatási pereket, Goga „csupán” egyik legfőbb tevékenységeként, harcként határozza meg a restitúciót korábban kimondó, jogerős bírósági ítéletek megtámadását.
Munkája pedig nem bizonyul fából vaskarikának: tavaly több mint 30, véglegesnek hitt ítélet újratárgyalását kérte, három esetben pedig a Maros megyei kormányhivatal már vissza is szerezte az államnak a magyar nemesek leszármazottai által korábban hosszadalmas perek révén visszakapott, több ezer hektárnyi erdőt. A perújrafelvételt „új bizonyítékok”, rendszerint addig is ismert, leporolt vagy félremagyarázott iratok, azóta eltörölt háborús, diktatórikus ítéletek alapján kérik, majd jöhet a peráthelyezés. A módszer az eredménytől függetlenül is gyümölcsöző, hiszen az apparátus újabb, végeláthatalan időt nyer, miközben képviselői nyugodtan dőzsölhetnek vagy pusztíthatnak a visszaigényelt területeken.
A térség hajdani fejlődéséhez vitathatatlanul hozzájáruló néhai nemesek, nagybirtokosok örökösei ma ismét az állam ellenségei. A hatalom e tekintetben hajthatatlan abban az országban, amely imád a „jogos gazda” szerepében tündökölni, ám amint elhalkulnak a nacionalista felhangok, csak jajveszékelés visszhangzik az erdőkből, termőföldekről. Számtalan kimutatás bizonyítja az illegális fakitermelés, a famaffia irtózatos pusztítását; az állami erdészetekben uralkodó fejetlenség eredményeként hol a felháborító árak miatt sarokba szorított fafeldolgozók tüntetnek, hol pedig a Romsilva alkalmazottai vonulnak utcára a tömeges elbocsátások, a felügyelet összeomlása miatt.
A mezőgazdaságban tevékenykedők munkáját a megígért támogatások folytonos késlekedése lehetetleníti el abban az országban, amelynek „húzóágazata” az agrárium. Abban az országban, ahol a mezőgazdasági területek alig 15 százaléka szerepel a hivatalos ingatlan-nyilvántartásban, mert a hatóságok – főleg a Kárpátokon túl – képtelenek telekkönyvezni, birtokleveleket kiállítani. Mert fogalmuk sincs arról, hogy mi történt, mi történik, mi van – nem véletlen, hogy Románia termőföldjeinek körülbelül 40 százaléka hipp-hopp külföldi kézre került.
Ilyen körülmények között nyilván az a legfontosabb, hogy a bizottságok, hatóságok, kormányhivatalok, bíróságok igazságtalanul földbe döngöljék mindazokat, akiknek legfőbb bűnük, hogy őseik itt éltek, itt gyarapították szülőföldjük ingó és ingatlan, szellemi és lelki vagyonát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.
Teljes hőfokon ég Magyarországon a jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választást megelőző kampány, és a politikai csatazaj közepette időnként a nemzetpolitika is terítékre kerül.
Miközben a Recorder oknyomozó portál dokumentumfilmje súlyos visszaélésekre világít rá a román igazságszolgáltatási rendszerben, azért megjegyezhetjük: a tényfeltáró riporttal jókora szívességet tett a kormánynak.
A híradót hallgatom. Beszámolnak arról, hogy egy német város karácsonyi vásárában késeltek, egy másikban, valahol Bajorországban pedig minél több személy halálra gázolását tervezte öt migráns.
Az Egyesült Államok magára hagyja Európát, sőt már ellenségének tekinti – ilyen apokaliptikus kommentárok hangzottak el annak kapcsán, hogy a Trump-adminisztráció közzétette Washington új nemzetbiztonsági stratégiáját.
December 10-e az emberi jogok világnapja, mivel 1948-ban ezen a napon fogadta el az ENSZ közgyűlése Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát.
Furcsa kétarcúságról tett tanúbizonyságot Nicușor Dan: először a normalitás ritka megnyilvánulásaként beismerte, hogy Románia még mindig korrupt – hogy aztán ugyanaznap a hagymázas nemzeti mitológia jegyében egy potenciális háborús bűnöst tüntessen ki.
Drámai ellentmondást kell feldolgozniuk az ukránoknak: miközben úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerülhet a fegyverszünet, azzal is meg kell barátkozniuk, hogy annak áraként biztosan le kell mondaniuk a korábbi területeik egy részéről.
Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.
Focidrukkernek lenni nem feltétlenül és nem csupán a játék szeretetét, a gólért való rajongást jelenti.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!