VEZÉRCIKK – Dacian Cioloș 100 éves Romániája mindenkié: jól megfér egymás mellett, boldogan éldegél benne Dan Tanasă és az erdélyi magyarság.
2016. október 19., 19:312016. október 19., 19:31
A lassan egy éve kormányzó szakértői kabinet miniszterelnökének minap közzétett programdokumentumából sugárzik a pozitív hozzáállás, utópisztikus jövőkép-ábrázolása pedig olyannyira lelkesítő, hogy az ember azon nyomban pecsételne egyet. Nagy kár, hogy a decemberi parlamenti választásokig még sokat kell aludni, ráadásul a jó elsöprő győzelmét elősegíteni akaró szerző nem méretkezik meg: politikai programját egyelőre csak intelmeknek szánta az utódok számára.
A Románia 100 néven közzétett cselekvési terv az 1918-as események közelgő kerek évfordulója alkalmából szorgalmaz teljes körű politikai és társadalmi megújulást. A dokumentumban rögzített elvek utolsó, 10. pontjában – Támogatom minden román Romániáját alcímen – Cioloș néhány szóban a kisebbségek irányába is eleresztett egy barátkozó közhelyet: szerinte amennyiben felvállaljuk, az ország mindannyiunké, minden állampolgáré, etnikai, hitbéli hovatartozástól, tartózkodási helytől függetlenül.
Az általános megújulás természetesen a romániai magyarság érdeke is, a 2018. december elsejét övező felbuzdulás pedig kihagyhatatlan lehetőséget nyújt arra, hogy közösségünk is felvázolja, deklarálja sajátos ország- és jövőképét, „megvalósíthatósági tanulmányát”. Örökkön örökké tisztelni fogjuk múltunkat, de 2018. december elsején nem gyászhuszárokra lesz szükségünk, hanem olyan talpraesett, cselekvőképes vezetőkre, akik az elkövetkező bő két évben szakítanak ingatag, apró örömökért ide-oda boruló bukaresti politikájukkal, és nyíltan felvállalják azt, akik vagyunk, miközben – még akkor is, ha utópisztikusan hangzik – megingathatatlanul közvetítik azt, amit akarunk.
Nem a könyörgő könnyek áztatta százéves gyulafehérvári nyilatkozatról kell hadoválni, hanem új, a mai problémákra megoldást kereső programot, cselekvési tervet, kiáltványt kell megfogalmazni. És ami legalább ennyire fontos: olyan megbízható politikai és társadalmi partnereket kell találni, akik hosszú távon felvállalják az együttműködést, felvállalnak minket. Még akkor is, ha a szövetkezés nem kecsegtet kormányszereppel vagy jól fizető tisztségekkel. Ez az elmúlt negyed évszázadban nem sikerült, és bizony nemcsak a többségi politikai vezetők felelőssége, hogy ma az ország jóval inkább a magyarüldöző Dan Tanasáé, mint a miénk.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!