VEZÉRCIKK – Alig jelentette be hivatalosan, hogy indul a novemberi államfőválasztáson, Victor Ponta máris megadta a korteshadjárat alaphangját.
2014. július 30., 20:032014. július 30., 20:03
Pártja országos tanácsának craiovai gyűlésén elhangzott beszéde egyértelműen arra enged következtetni: a kományfő erőteljes nacionalista kampányt kíván folytatni, amelynek során hangsúlyos szerep jut a jelöltek nemzetiségének. Mondhatnánk, hogy Klaus Johannis valószínűsíthető ringbe szállásával a jelenség természetes, ám egyáltalán nem az. Ponta roppant rafinált, mindazonáltal veszélyes trükkel rántotta elő a nacionalista kártyát, amelyet egyébként az európai parlamenti választás előtt is felmutatott.
„Nem hiszem, hogy a Románia elnöki tisztségére pályázó jelöltnek gondja származna abból, ha nem ortodox vagy román nemzetiségű. De nem akarom, hogy bárki azzal vádoljon vagy azt mondja: hibának számít, hogy román vagy ortodox vagyok a saját országomban” – hangzott a pontai retorikai fogás.
Amivel a nemlétező vádakat emlegető kormányfő gyakorlatilag álproblémát gerjesztett, hiszen senki sem állíthatja komolyan ebben a több mint kilencven százalékban románok és ortodoxok lakta országban, hogy hátránya származhat abból, ha közéjük tartozik. Ponta azoknak a – egy friss felmérés szerint a lakosság 65 százalékát kitevő – választóknak üzent, akik szerint Románia államfőjének román nemzetiségűnek kell lennie. Az ő nemzeti érzelmük húrjait kezdte pengetni, amikor azt sugallta: Nagyszeben lutheránus szász polgármesterének esetleges megválasztása nyomán saját országukban szorulhatnak háttérbe az ortodox románok.
Román politikusok is szóvá tették már, mekkora alattomos húzás ez Ponta részéről, akinek immár egyértelmű felelőssége van abban, hogy a következő hónapok nacionalista, soviniszta hangulatkeltéssel fognak eltelni. Hiszen ne feledjük, a minap a liberális pártból kilépett Ioan Ghişe szenátor is azt állította Johannisról, hogy államfőként nem a román, hanem a német állam érdekeit képviselné.
A történtek után nem kizárt, hogy a román állam iránti lojalitását folyamatosan bizonygató Johannis kénytelen változtatni álláspontján, miszerint származása sohasem vált a hátrányára. Merthogy megtanítják kisebbséginek lenni.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!