Nemrég vettem észre, hogy megváltozott a filmlátogatóknak ajánlott korhatár: már nem 16, hanem 15 év alattiaknak nem ajánlanak egy-egy mozit.
2013. május 21., 10:162013. május 21., 10:16
Előbb azt hittem, hogy véletlen elírás, de nem. Valójában nem is kellene ezen csodálkoznom, hisz tizenöt vagy tizenhat, igazán mindegy, működik a szekuláris akceleráció, az ifjak hamarabb emancipálódnak. És ez a tiltó korhatár is valahogy olyan, mint a bűnözés, vagyis mindig egy lépéssel előbbre jár, mint az „üldözők\".
Mostanában jóval több tiltási lehetőség adódik, mint a tévézés hőskorában, amikor még én is érintett voltam a témában, és mindössze 16 és 18 év volt a korhatár. Most van olyan, hogy a szülők beleegyezésével, nagykorú jelenlétében, 12 éven alul, de láttam olyat is, hogy 8 év alatt nem ajánlott. Vagy ez utóbbi 6 év volt? Nem emlékszem, de nem is lényeges. Mert szekuláris akceleráció ide vagy oda, szerintem most is, mint régen és még régebben az ifjak „nagy titokban\" egymást világosítják fel a nagybetűs ÉLET dolgairól. Kizárva bármiféle nyilvános gyónást, szánom-bánomot, mindenki, aki úgy érzi, hogy valamiképp neki is szól, nézzen a saját lelke mélyére. Ha szülő, akkor próbálja meg összeszámolni, hányszor förmedt rá a gyermekére, későbbre tolva a magyarázatot olyasmiről, amiről egy kicsit kényesebb lett volna elbeszélgetni. Vagy elküldte tévézni, hogy legalább egy félórácskát szakíthasson magának a túlhajtott ritmusból. Látta, hogy nagyon belebújik a gyerek a monitorba, de inkább nem nézett oda, gondolván, hogy legalább addig is csendben van. Meg egyébként is: a mai világban jobb, ha minél előbb felnő a gyerek! Ha pedig tanár, akkor hányszor szakította meg azért a betervezett kiselőadását, mert valaki olyat nem értett, ami nem is tartozott az ő tantárgyához? A fiatal tanár(nő) hányszor pirult el a kérdésre, elrebegve, hogy ez most nem tartozik ide?! S ha ráadásul a gyerekek emiatt összenevettek, akkor netán még a könnye is kicsordult? Ugye, nem is olyan ritkán történt.
Mennyivel könnyebb volna szülőnek-tanerőnek megpróbálni megszabadulni az öröklött tabuktól, attól, hogy neki se beszéltek annak idején nyíltan, és ugye mégis megtudott mindent. Ilyen terheket cipelve a mai rohanó világra, a szennyet árasztó médiára, az internetre kenni a trágárság vagy az erőszak terjedését?! Megelégedni azzal, hogy ilyen a világ: szekuláris akceleráció, a filmekre is már csak 15 éves korhatárt biggyesztenek?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Románia jelenleg nem képes szavatolni polgárainak biztonságát – ez a szomorú következtetés szűrhető le az egy hete bekövetkezett galaci drónincidensből és a pénteki konstancai robbanásból.
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.
Érvényesült a papírforma, meghozta gyümölcsét a román baloldal és a szélsőjobb összeborulása: a vártnál is nagyobb arányban támogatta a parlament az Ilie Bolojan vezette kabinet menesztését.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!