Eddigi, 1996-ban kezdődött kormányzati szerepvállalása közül a mostaninak vágott neki a legellentmondásosabb körülmények közepette az RMDSZ.
2014. március 03., 20:112014. március 03., 20:11
A legtöbb kérdőjel a hétfőn szentesített új koalíció programja körül éktelenkedik, hiszen Victor Ponta sorrendben harmadik, immár a magyarok által erősített kormánya gyakorlatilag a liberálisok távozásával megszűnt Szociálliberális Unió (USL) stratégiájának folytatására esküdött fel.
Ami leginkább azt juttatja eszünkbe, mint amikor az elvált férj volt felesége menyasszonyi ruhájába öltözteti, és úgy vezeti oltár elé új asszonyát. Sportnyelven szólva necces, hogy az RMDSZ annak az USL-programnak a végrehajtására esküdött fel, amely arra épül, miként kell újjáépíteni Romániát a hozzá nem értőnek, korruptnak, tolvajnak titulált jobboldal országlása után – amiből ugye a magyar alakulat alaposan kivette a részét.
De hát tudjuk, hogy ezt a kényszerhelyzetet Traian Băsescu kirohanása eredményezte, aki bejelentette: mivel az RMDSZ hatalomra lépésével nemcsak a kormány szerkezete, hanem programja is megváltozik, az alaptörvény szerint Pontának új kormányalakítási megbízást kell kérnie tőle, ellenkező esetben a taláros testülethez fordul.
Ezt próbálják most kivédeni az új koalíció vezetői azzal, hogy nem írtak közös kormányprogramot, attól tartanak ugyanis, hogy a szeszélyes döntéseiről elhíresült alkotmánybíróság az elnöknek ad igazat, ez esetben példa nélküli alkotmányos válság köszöntene az országra. Băsescunak az RMDSZ követeléseivel szembeni berzenkedése is hiteltelen, hiszen amíg az általa preferált pártok kormányoztak az RMDSZ-szel, nem ellenezte a kulturális autonómiát szavatoló kisebbségi törvényt. Amely, ne feledjük, eredetileg a jobbközép D.A. Szövetség programja alapján kormányzó Tăriceanu-kabinet napirendjén szerepelt, csak aztán eltűnt a parlament süllyesztőjében.
Végeredményben mellékes, milyen program mentén működik az RMDSZ alkotta új koalíció, úgyis az a lényeg, mi valósul meg belőle. Reméljük, hogy a magyar közösség számára lényeges vállalások nem fognak a Ponta–Antonescu-duó hangzatos, koalíciós programban rögzített választási ígéreteinek – alkotmánymódosítás, régióátalakítás stb. – sorsára jutni.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!