A jelek szerint többnyire a román postán múlik, hogy maradéktalanul élhetnek-e az erdélyi magyarok a második Orbán-kormány által megadott szavazati jogukkal az április 6-i országgyűlési választásokon.
2014. február 09., 20:412014. február 09., 20:41
És ez sajnos nem sok jóval kecsegtet. Holott ha pusztán a száraz adatokat vizsgáljuk, egyértelmű, hogy a honosítás, regisztrálás és a megmérettetésen való részvétel kapcsán töretlen szándék mutatkozik a romániai magyarok részéről. A könnyített honosítás révén már mintegy 600 ezer külhoni kezdeményezte magyar állampolgárrá válását, ennek jelentős része erdélyi, közülük pedig várhatóan eléri majd a százezret azoknak a száma, akik voksolni is kívánnak az anyaországi parlamenti megmérettetésen.
Mindez egyértelműen azt bizonyítja, hogy a határon túli magyarság számára különös jelentőséggel bír a magyar állampolgárság, a magyar államhoz fűződő közjogi kötelék, még akkor is, ha elsősorban szimbolikus okok miatt igényelték. A magyar nemzetpolitikában mérföldkőnek számító momentumot azonban megakaszthatja, de legalábbis alaposan visszavetheti a román posta közismerten csapnivaló szolgáltatása.
Köztudott, hogy a budapesti Nemzeti Választási Irodának várhatóan csak március közepén áll módjában postázni a regisztrált választópolgároknak a szavazólapot tartalmazó választási levélcsomagot. Emiatt a magyar állampolgárságot szerzett romániai lakosoknak szinte azonnal ki kell tölteniük a szavazathoz mellékelt nyilatkozatot, és be kell jelöljék a szavazólapon pártpreferenciájukat, amint kézhez kapták a paksamétát, a visszaúthoz ugyanis nem sok idő marad ahhoz, hogy szavazatuk időben megérkezzen Budapestre.
Nem is kell feltétlenül rosszindulatot feltételezni a postáról ahhoz, hogy „borítékoljuk”: sok szavazólap késve fog megérkezni úgy az erdélyi címzetthez, mint Budapestre. Aki igénybe vette már a csőd szélén álló, az elmúlt hónapokban tömeges elbocsátást végrehajtó állami társaság szolgáltatásait, az tudja, hogy a cég a legmegbízhatatlanabbak közé tartozik az országban.
Éppen ezért roppant fontos a választópolgárok maradéktalan tájékoztatása a választási procedúráról, hogy a feladók gyorsaságával kiküszöbölhetővé váljon a postai késlekedés.
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
szóljon hozzá!