Mintha minden mindegy volna Victor Ponta számára. A miniszterelnök az ellene fölmerült korrupciós vádak nyomán elõbb térdmûtétje ürügyén egy hónapot Törökországban töltött, majd karibi luxushajókörúton töltötte szabadságát, annak letelte után pedig arra is idõt szakított, hogy kedden este Tbilisziben megtekintse az európai labdarúgó-Szuperkupa-mérkõzést.
2015. augusztus 13., 20:252015. augusztus 13., 20:25
Az egész olyan, mintha tudná: már nem sokáig tölti be fontos posztját, a korrupciós vádak miatt a pártelnöki tisztség után a kormányfõi mandátumról is le kell mondania – de addig legalább kiélvezi a pozíció adta elõnyöket.
Talán részben ennek tudható be az is, hogy a Bukarest által a Zákonyi Botond magyar nagykövet interjúja miatt mondvacsinált ürüggyel kirobbantott diplomáciai botrányba beleállva még tovább szítja a magyarellenes indulatokat. Mintha amolyan „utánam az özönvíz” stratégiát alkalmazva hergelné a román közvéleményt a magyarok ellen, nem törõdve azzal, hogy a két, szomszédos, egyaránt EU-és NATO-tagország között az együttmûködés és a problémák kibeszélése jelentené a normalitást.
Az is tény persze, hogy a megtépázott tekintélyû kormányfõnek egy ilyen magyar–román botrány úgy kell, mint egy falat kenyér, hiszen a csak az õ és külügyminisztere elméjében létezõ magyar „provokáció” nyomán jól odamondhat Magyarországnak, a román haza megmentõjének szerepében tetszelegve.
Már csak ezért sem érdekli, hogy az aránytalanul túlreagált ügyben – hiszen Zákonyi Botond szövetségesek és stratégiai partnerek között természetes módon, õszintén beszélt a gondokról, nem sértett meg senkit – született, Magyarországot arrogáns hangnemben becsmérlõ és kioktató Facebook-bejegyzése alatt soviniszta, uszító, magyargyalázó kommentek tucatjai jelentek meg.
A miniszterelnök nem utasította rendre a gyûlölködõket, és ki sem moderálta a hõbörgõ hozzászólásokat. Vagyis ott tartunk, hogy miközben Magyarország a helyén kezeli az ügyet, és határozottan ugyan, de korrektül és csak külügyi államtitkári szinten reagált Ponta barátságtalan és sértõ kijelentéseire, Romániában a magát européernek és kisebbségbarátnak hirdetõ kormányfõ szintjén zajlik az uszítás.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.
Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.
Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.
Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!