JEGYZET – Egyenes gerincük tengelyként is jól működik: hol erre, hol arra könynyen és gyorsan segít forgolódni. Attól függ, merről fúj az érdekeiket szárnyaira vevő szél.
2015. június 30., 19:432015. június 30., 19:43
Jaj, bocsánat, nem az ő saját érdekeikről van szó, hanem a NEMZETÉRŐL. Amikor kiejtik a szót, csak úgy árad a csupa nagybetű. Megirigyelnék bizony a legnagyobb patriótáknak tartott 19. századi hazafiak is ezt az erőt, ezt a tartást. Őket aztán nem lehet megvesztegetni, megdumálni, kizökkenteni a folytonos forgásból. És véletlenül mindig úgy fordulnak, hogy kormányerők legyenek. Ilyen furcsa természetű ez a nemzeti érdek, nem tud meglenni kormány nélkül.
Ráadásul ezek a fenti mondatok, ha netán gunyorosnak, epésnek vagy valami hasonlónak is tűnhetnének, szó sincs ilyesmiről: annak a pártnak az alapító vezére mondta el a tudatlan népségnek, melynek jelszava éppen az említett nemzeti érdek. (Bocsánat, hogy már nem írom nagybetűkkel, de úgy érzem, a jóból is megárt a sok.)
Komoly arccal, szemöldökét ráncolva mondta mindezt, úgy, ahogy egy marcona hadfihoz illik. Merthogy a jelenleg épp megbízott miniszterelnökként működő politikus egyben katona is. Méghozzá nem akármilyen: a legmagasabb rangú. Valószínűleg az én hozzá nem értésem az oka, de a katonai ranglétrán való ennyire gyors felfutás számomra kissé furcsa: a ’89 decemberében hirtelen megnyílt és az ígéretes új időkbe vezető kapun állítólag kapitányként belépett illető röpke negyedszázadnyi békeidőben (!!!), politikusként, nem harci cselekmények közepette tábornoki rangig vitte. Abból is – talán – a legtöbb csillaggal rendelkező főtisztté lett.
Azért-e, hogy ne kelljen más parancsot meghallgatnia, csakis, amit a nemzeti érdek suttog a fülébe?! Nem tudom, már mondtam, katonai ügyekben különösen járatlan vagyok. De azt észrevettem, hogy épp mostanában egy kicsit megszeplősödött ez a fránya nemzeti érdek. Már nem olyan hótiszta, nem olyan makulátlan. Szóban még mondogatja a szűzi hűséget, de már lélekben felkészült a csalásra.
Vagy lehet, épp ez a nemzeti érdek, ez az incselkedő játszadozás a felkent miniszterelnökkel, aki most éli újabb szökését, ezúttal nem a cimborájával dubajozva, nejével amerikázva, hanem a térdével törököt fogva?! Ami botlásnak már semmiképp, bukásnak viszont bőven megfelel majd.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!