Kínos közjáték övezte a német államfő tegnap befejeződött romániai látogatását, amelynek keretében Joachim Gauck többek között az igazságszolgáltatásnak mint harmadik államhatalmi ágnak a megerősítése mellett foglalt állást.
2016. június 23., 13:552016. június 23., 13:55
Csakhogy a bukaresti elnöki hivatal tévesen úgy tette közzé a magas rangú vendég beszédét, mintha az konkrétan a korrupcióellenes ügyészséget (DNA) nevezte volna az államhatalom harmadik ágának. A Cotroceni-palota utólag pontosított, mindazonáltal a bukaresti német nagykövetségre hárította a fordítási baki felelősségét.
Félrefordítás ide vagy oda, a német elnök – önhibáján kívül – igazából abban tévedett, hogy nem ismerte fel: Romániában nem alakult ki a hatalmi ágak egészséges szétválasztása. Sokan például azzal vádolják a vádhatóságot, hogy a korrupcióellenes hadjárattal befolyásolja a politikai palettán végbemenő mozgásokat, a választások végkimenetelét. Ezzel szemben az igazság az, hogy éppenséggel a politika igyekszik teljes súlyával rátelepedni az igazságszolgáltatásra.
Az elmúlt két nap parlamenti nagyüzeme újfent bebizonyította, hogy a törvényhozóknak nincsenek skrupulusaik: ha saját érdekükről van szó, politikai, gazdasági, büntetőjogi és erkölcsi szempontokat egyaránt képesek lesöpörni az asztalról. Mit sem törődtek azzal, hogy az alkotmánybíróság egyszer már az alaptörvénybe ütközőnek nyilvánította, a képviselők és szenátorok megszavazták a helyi választott tisztségviselők extra nyugdíját.
Bár a nyugati kancelláriáktól megannyi fejmosást kaptak emiatt, a nyomozó hatóság és a bíróság szerepében tetszelegve megakadályozták a Titus Corlăţean volt külügyminiszter elleni bűnvádi eljárást. Szerdán aztán úgy oldották fel a érdekellentétet bűncselekményként elkönyvelő feddhetetlenségi ügynökséggel és a legfelsőbb bírósággal fennálló vitájukat, hogy megszüntették a rokonok foglalkoztatásának büntethetőségét. Közkegyelmet gyakoroltak rovott múltú kollégáik fölött.
Márpedig a parlament eme döntései roppant veszélyesek, mert arról árulkodnak, hogy a honatyák törvények fölött állónak érzik magukat, és minden akadályt elhárítanának hatalmi törekvésük elől. Ismerünk még egy ugyanilyen szempontok mentén működő szervezetet: maffiának hívják.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!